S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
SCHLEICHER VERA: A múzeum néprajzi gyűjteménye Laczkó Dezső idején (1903-1932)
őt. 2 5 Mindkét kötet támaszkodik a veszprémi gyűjtemény tárgyaira, s ugyanakkor hatással is van tovább gyarapításukra. Az egyszerű használati tárgyakkal szemben mindvégig előtérben maradt a díszített tárgyak, sőt akár tárgytöredékek, lényegében díszítmények gyűjtése. A halottas lepedők, díszpárnák, hímzett ingujjak, főkötők, varrottas- és csipkebetétet kerámiatárgyak (stb.) beszerzésénél már gyakran a „kézimunka" vagy a „cserép" megnevezés is utal arra, hogy a tárgyak használata, környezete, élete helyett ezúttal maga az ornamentika jelenti a tárgy értékét. (12. ábra) A népi ornamentikában értéket és megújulást kereső és találó városi polgárság törekvéseit Laczkó közvetlen társadalmi megmozdulásokkal is segítette. 1918-ban például a múzeum „a maga népies hímzéseivel" részt vett a veszprémi jótékony célú női kézimunka kiállításon. 2 6 Végül tekintsük át a néprajztudomány meghatározó intézményeit, amelyekkel munkája során Laczkónak több-kevesebb kapcsolata lehetett! A legkisebb hatást az 1889-ben alapított, és az ország 22 „népfaját" 22 alosztályával képviselő Magyar Néprajzi Társaságnak kell tulajdonítanunk, talán azt leszámítva, hogy a veszprémvármegyei múzeum rendszeres előfizetője volt a társaság folyóiratának, az Ethnographia-nak. A társaság a néprajztudomány önállósodásának legfontosabb intézménye volt, amelynek létjogosultságát azonban a vizsgált korszakban a hazai tudományosság jelentős képviselői vitatták, sőt ellenezték. Köztük volt a Laczkóval kiváló személyes és tudományos kapcsolatokat ápoló Lóczy Lajos is, aki a néprajzban tulajdonképpen az általa nagyra értékelt emberföldrajz (antropogeográfia) valamiféle segédtudományát látta. 2 7 Bár közvetlen adat nem utal rá, nem kizárt, hogy Lóczy eszméivel Laczkó is azonosulhatott. Szoros kapcsolatokat ápolt viszont a veszprémi múzeum a néprajztudomány másik fontos intézményével, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályával. Az osztály, a később ön-állóvá vált Néprajzi Múzeum elődszervezete, sajátos módon jó ideig távoli népek tárgyi gyűjteményeit gondozta. A múzeum saját kultúra iránti érdeklődését az 1840-es évek magyarországi iparfej25 „ 1907. május 29-június 1. Itt volt Malonyai Dezső és Juhász Lajos, Számos tárgyat rajzoltak és fényképeztek" Laczkó Dezső nyugalmazott fögymnáziumi igazgató tudományos följegyzései 5. számú fíizet. Laczkó Dezső Múzeum Múzeumtörténeti adattára 48 807/ 1977. 12. 26 JELENTÉS 1918. 27 KÓSA 1989. 129. lesztési-, majd az 1860-as évektől az országos-, illetve világkiállítások idejétől számítjuk. Kifejezetten néprajzinak minősíthető tárgyak az 1873as világkiállításon bukkantak fel először, ezek azonban még a Nemzeti Múzeum iparművészeti kollekcióba kerültek, s csupán 1885-től gyarapították a néprajzi osztály gyűjteményét. Ezzel egyidejűleg a szaporodó vidéki múzeumokban is megjelentek az első néprajzi tárgyak. E tárgyak meghatározásában, gondozásában a vidéki múzeumőrök kezdettől fogva fontos segítséget kaptak budapesti néprajzi múzeumőr kollegáiktól, de egymástól is. A vidéki közgyűjtemények közül különösen a szekszárdival, a szombathelyivel és a székesfehérvárival volt szoros kapcsolata a Laczkó vezette intézménynek, többek között néprajzi kérdésekben is. Általában a muzeológiai ismeretek terjesztését a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége vállalta magára, elsősorban a szakemberképzés hiányának enyhítését célzó tanfolyamok, képzések szervezésével és kézikönyvek kiadásával. A múzeumi szakágak közül az etnográfiát a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának múzeumőrei képviselték a főfelügyelőségben, így hozzájuk, mint hivatalos felettes szervhez fordulhatott Laczkó Dezső, amit számtalanszor meg is tett, főként igazgatósága első esztendeiben. 2 8 1906-ban a Főfelügyelőség kiadásában jelent meg az a néprajzi kézikönyv is, amelynek hatása közvetlenül is kimutatható a veszprémi néprajzi gyűjtőmunka alakulásában. (13. ábra) Bátky Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című könyve kifejezetten nagyobb vidéki múzeumok számára készült, ahogyan erre a bevezetőben utal is szerző: „hirdettük, hogy néprajzi múzeumokat létesítsünk, de az emberek nem tudták, hogy miből állítsák ki ezeket" 2 9 Célja a főbb tárgytípusok bemutatása volt, részben azzal a szándékkal, hogy a budapesti néprajzi múzeumból még hiányzó tárgyak, táji változatok előkerüljenek. A múzeumok hálózatát egyetlen nagy virtuális néprajzi tárként feltételező elgondolás a veszprémi gyűjteményszervezői gyakorlatában is érvényesült. Laczkó például több olyan duplum tárgyat is gyűjtött, amelyet kifejezetten ajándékba szánt Budapestre - ilyen volt például az 1926-ban beszerzett íjas csapda. A vidéki, így veszprémi néprajzi tárgyak rendszeresen 28 Lásd pl Seemayer Vilibáld levele, amelyben Laczkó Dezső segítségkérésére válaszol „a néprajz ügyének" megoldása tárgyában. LDM Múzeumtörténeti Adattár 1905. (iktatott iratok) 29 BÁTKY 1906. V. 88
