S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
SCHLEICHER VERA: A múzeum néprajzi gyűjteménye Laczkó Dezső idején (1903-1932)
felbukkantak a Néprajzi Értesítő publikációban, akárcsak a Laczkó Dezső által szolgáltatott adatok, így például a veszprémi tobakokra vagy a hajmáskéri szűrcsapókra vonatkozók, amelyek iránt éppen Bátky érdeklődött levélben. 3 0 Az Útmutató kifejezetten gyakorlati útmutatásul készült. Bátky bevallja, hogy a néprajz, „mint merőben modern tudomány" határai, módszerei és feladatai is még alakulóban vannak. O maga is tele van kétségekkel: „A néprajz szorítkozzék tisztán az ú.n. népies vagy népi tárgyak gyűjtésére, mondja első pillanatra mindenki. De viszont kérdezzük, lehetséges-e mindenkor biztos határt vonni az úri rend, a polgárság vagy a nép kultúrvagyona között, Nem táplálkozott ez az utóbbi az előbbi kettőből, vagy az utóbbi kettő az elsőből... ,, stb, 3 1 A kétségek ellenére ad azonban három olyan kézzelfogható útmutatást is a vidéki gyűjtemények számára, amit Laczkó valószínűleg igen jó szívvel fogadott meg: egyrészt, hogy a vidéki gyűjtemény legyen hazánk tárgyi kultúrája képének egy mozaik-darabkája, másrészt, hogy domborítsa ki a terület mindennapi néprajzi jellegzetességeit, harmadrészt pedig, hogy legyen kiváló fontosságú nevelő eszköz a szülőföld szeretetére. Bátky terepmunkára, helyszíni gyűjtésre biztat, s ennek a módszertanát is leírja lépésről lépésre. Bár a közvetlenül a paraszti környezetből való tárgy- és adatgyűjtés még jó húsz-harminc esztendeig nem válik természetes gyakorlattá, maga Laczkó egyre gyakrabban él a paraszti környezetből való gyűjtés-vásárlás eszközével, nyilván részben a Bátky-féle kézikönyv hatására. Maga a terepmunka, mint geológiai gyűjtés és megfigyelés természetesen korábban is része volt Laczkó munkavégzésének, ám ezek az utak 1907-től kezdve egyre tudatosabban egészülnek ki néprajzi tárgyak vásárlásával is (például mindjárt az 1908-ban Bakonymagyarszombathelyen, Varsányban, Ugodon vásárolt értékes textilanyaggal). Laczkó a gyűjtendő tárgyak körét is módszeresen bővíti az ÉJtmutató tárgytípusai szerint, például halászati-vadászati tárgyakkal vagy archaikus világítóeszközökkel. 1930-ban például kifejezetten a gyűjteményből „hiányzó" 32 tárgyként szerzi be Laczkó a Balatoni Halászati Rt. segítségével azokat a hálókat, varsákat, szigonyokat stb., amelyek mint „ősfoglalkozási tárgyak" különös hangsúllyal szerepeltek nem 30 LDM Múzeumtörténeti Adattár 1906. iktatott iratok 84/906, 225/906. 31 BÁTKY 1906 7. 32 A tárgyak azonnal bekerülnek a kiállításba is! JELENTÉS 1929-30. csupán a Bátky-féle Útmutatóban, de általában a korszak néprajzi múzeumi gyűjteményfejlesztési koncepcióiban. (14. ábra) Az Útmutató hatását kell sejtenünk Laczkónak abban a törekvésében is, hogy a nem begyűjthető néprajzi objektumokat vázlatrajzban örökítse meg. Erről tanúskodik a naplófüzeteiben található néhány házalaprajz és egyéb vázlat, amelyek talán a néprajzi tárgyú fényképezést is pótolni kívánták. (15. ábra) Joggal feltételezhetjük ugyanakkor azt is, hogy a könyv hatására dölt el végleg, hogy intézményünkben a céhes anyag a néprajzi tár és nem a régiségtár része lesz. Az úgynevezett „céhes tárgyak" múzeum legkorábbi darabjai közé tartoznak. Még jóval a múzeum alapítása előtti időszakban került a Vármegyeházára a későbbi néprajzi gyűjtemény két legrégibb datált műtárgya: a veszprémi csizmadia céh ezüst pohara 1669-ból és a devecseri szabó céh behívó táblája 1670-ből. Az 1872-ben felszámolt céhrendszer tárgyi világa iránti érdeklődés felkeltését Römer Fló-risnak köszönhetjük, aki már 1877-ben beszé-det mondott a Magyar Történelmi Társulat ülésén, amelyben felhívta a figyelmet a céhes tárgyak és iratok művelődéstörténeti fontosságára. Egyúttal programot vázolt föl arra, hogy praktikusan hogyan lehetne ezeket megmenteni: „ Vajon bírnak-e még a céhek clenodiumaikkal, czéhlódáikkal, pecsétjeikkel, kancsóikkal, poharaikkal, zászlóikkal, meghívótábláikkal stb. ? És ezek milyen időkből valók, van-e művészi becsük, ha pedig többé a czéhek vagy városok birtokában nincsenek, hová kerültek? " 3 3 A program hatására nagyszabású gyűjtés indul országszerte már a XIX. század utolsó évtizedeiben, s ami veszprémi múzeumot illeti, ez a lendület nem torpant meg a XX. század első évtizedeiben sem. Ma az ország egyik legjelentősebb céhtörténeti gyűjteményével és adattárával rendelkezünk, s ez mindenekelőtt Laczkó és a múzeumegylet érdeme: mindjárt 1903-ban az alig pár hónapja megalakult múzeumegylet Laczkó Dezső aláírásával felhívást küldött szét Veszprém, Pápa, Devecser, Várpalota ipartestületeinek, hogy „céhládáikat, okmányaikat engedjék át a múzeum részére" 3 4 A gyűjtésnek még abban az évben lett eredménye: a múzeum 51. szerzeménye a veszprémi fazekas céh korsója 1770-ből. Ettől kezdve szinte minden esztendőben gyarapodik a céhtörténeti tárgyak gyűjteménye, amelyet - további adomá33 Idézi többek között NAGYBÁKAY 1981. 53. 34 A Veszprémvármegyei Múzeumegylet iratai, 1903. február 24. LDM Múzeumtörténeti Adattár 89
