S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
SCHLEICHER VERA: A múzeum néprajzi gyűjteménye Laczkó Dezső idején (1903-1932)
ban is. A Laczkó által begyűjtött vagy a veszprémi polgárok által adományozott tárgyak, amelyek az értékelésüket és értelmezésüket egyaránt tükröző módon „praehistória" és „az ipar" 2 1 között kaptak helyet, nem elsősorban a parasztság életformájának, nem a bakonyi paraszt vagy a mezőföldi pásztor kultúrájának megismerése szempontjából voltak fontosak, hanem a magyarság archaikus ősállapotának bemutatását szolgálták. Ezt a célt egészítette ki az a "művelődéstörténeti érték", amely egyes, már az ún. „régiségtárgyakhoz" közelítő tárgyakat jellemzett. Ilyen volt pl. a később P. 125. leltári számot kapott, tehát elsődlegesen „pásztoreszközként" besorolt szarukürt, amelynek szerzeményi naplóbeli széljegyzetébe mégis fontosnak tartotta feljegyezni Laczkó Dezső, hogy a „szentgáli vadászok kürtje volt". Még könnyebb lehetett a természettudományos képzettségű Laczkó számára az azonosulás a néprajztudomány pozitivista indíttatásával és munkamódszerével. Az 1870-es évektől egészen az 1930-as évek elejéig (tehát éppen Laczkó Dezső eszmélése és munkássága idején) számítja a tudománytörténet a magyar néprajz úgynevezett pozitivista korszakát, amely az elméleti megfontolások híján az anyaggyűjtést és rendszerezést állította a középpontba, mégpedig az úgynevezett evolucionista felfogás jegyében. E megközelítés kiindulópontja, hogy természet és társadalom ugyanazon fejlődéstörvények szerint változik: ahogyan az egyszerűbb felépítésű élőlényekből következtetni lehet az élővilág korai állapotára, úgy az ún. „primitív tárgyak" az őstársadalmakról adnak fölvilágosítást. E felfogás szellemében a néprajzi tárgygyűjtés lényegében a régészettudomány számára vonultat föl kiegészítő információkat, amelyekből egykor élt népek fejlettségére következtetni lehet. Ezt a felfogást képviselik a mindazok, akik a korszakban Laczkó felfogására müveiken keresztül vagy személyesen hatással lehettek, így Jankó János, Herman Ottó, Bátky Zsigmond, Visky Károly, Györffy István. Végül említsük meg az evolucionista társadalomfelfogás, az ún. szociáldarwinizmus sajátos magyar vadhajtását, a később nacionáldarwinizmusnak is nevezett irányzatot. Ennek lényege, hogy a magyarság a társadalmak és népek közötti létharcban kiválogatódott, és így kulturális vezető szerepre tett szert. 2 2 A gondolat egyik fő képviselője Herman Ottó volt, 21 A tervezett múzeumi terembeosztást ábrázoló vázlaton szereplő kifejezések. NAPLÓ 1.15. 22 KÓSA 1989. 87. de meg kell említeni a korszakban nagy hatású Malonyay Dezsőt is, akinek művei már a megjelenésük évében felbukkantak a múzeum könyvtárában, sőt ő maga személyesen is felkereste a veszprémi múzeumot és Laczkó Dezsőt. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy e nacionáldarwinista felfogás Laczkó Dezsőre is hatással lehetett, amikor jelentéseiben több ízben is a vármegye „ősi" vagy „színmagyarságának" értékteremtő erejéről, s a múzeum ezzel kapcsolatos feladatairól beszél. Mint már említettük, Laczkó gyűjteménygyarapítási koncepciójából annak ellenére is feltűnően kimaradt a megyében szép számmal élő nemzetiség tárgyi kultúrája, hogy a néprajztudomány meghatározó intézményei kezdettől fogva nagy hangsúly fektettek arra, hogy mind a tárgy- mind az adatgyűjtés az úgynevezett „kis Európa", tehát a soknemzetiségű Kárpát-medence gondolatkört tükrözze. A néprajztudományon belüli szellemi áramlatokat és törekvéseket vizsgálva érdemes néhány mondat erejéig kitérni a korszakot jellemző népművészeti érdeklődésre, amelynek hatása alól láthatóan Laczkó sem tudta és akarta kivonni magát. Ez az érdeklődés egészen a 1920-as évek végéig a legkevésbé sem volt tudományos indíttatású, hanem részben esztétikai-művészi, részben pedig gazdasági jellegű, némi őstörténeti irányultsággal. 2 3 A törekvések tudományos értékének megítélést nehezíti, hogy a vidéki múzeumok megalapításának idejére a népművészet legismertebb jelenségei már tulajdonképpen folklorizmusok: a kalotaszegi, kalocsai, mezőkövesdi, az endrédi vagy buzsáki hímzések, szőttesek és csipkék az értelmiség által tudatosan életben tartott és formált népmüvészeti-háziipari jelenségek, amelyek azonban nagy hatással voltak a megújulást a népművészetben kereső művészvilágra, Magyarországon legismertebb példaként a gödöllői művésztelepre. Ennek a törekvésnek és lelkesedésnek a terméke a művészvilág által anyagilag támogatott Malonyay Dezső nevével fémjelzett Magyar népművészet könyvsorozat, amely a hazai díszítőművészet máig legnagyobb adattára. A kötet dunántúli és balatonmelléki köteteinek 2 4 előkészítéseképpen kerülhetett sor veszprémi Malonyay Dezső látogatására, amelynek során Laczkó Dezső fogadta 23 KÓSA 1989. 138. 24 MALONYAY 1911, 1912 87
