S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
SCHLEICHER VERA: A múzeum néprajzi gyűjteménye Laczkó Dezső idején (1903-1932)
Laczkónak terve lehetett őt a néprajzi munka irányába terelni, mert 1914-ben már Dornyay vett részt a múzeum részéről az országos néprajzi és őstörténeti tanfolyamon. Ez azonban már a világháborús, a néprajzi gyűjtemény szempontjából terméketlen évek kezdete volt, 1917-töl pedig a Műemlékek Országos Bizottsága a vármegyei műemlékek felkutatására kérte fel a fiatal tanárt. Dornyay tudományos érdeklődését jellemzi, hogy utolsó itt töltött esztendejét egy ipartörténeti témának szentelte: a herendi porcelán műipartelepről készített tanulmányt. 7 A néprajzi gyűjteményi munka tehát szinte mindvégig Laczkóra maradt Az elsősorban régészeti feladatokkal megbízott Rhé Gyulának mindössze egy komolyabb néprajzi gyűjtőútjáról tudunk még 1907-ből. Ezt követően terepi és nyilvántartási munkája nagy részét a baláeai ásatások irányítása töltötte ki. Rajta kívül alkalmi segítőként, népművészeti tárgyak külsős munkatársként megbízott beszerzőjeként említik az éves jelentések Hor-váth János balatonalmádi iskolaigazgatót, az ő nevéhez azonban mindöszsze néhány darabos gyarapodás köthető. 8 Ezzel szemben az elmúlt 40-50 évben kéthárom főből álló néprajzi osztály végzi a gyűjteménygyarapítási feladatokat, az 1960-70-es évek fordulóján pedig egy-egy feladatra megbízott külsős etnográfusok is segítették a Veszprém megyei tájházak sok száz tételes gyarapodást eredményező tárgygyűjtéseit. Azonban nem csupán a rendelkezésre álló létszámot, de a krónikus raktározási helyhiányt tekintve is a Laczkó korszak jelentette a gyűjteménygyarapítási lehetőségek szempontjából leginkább mostoha időszakot. Volt azonban néhány jellemzője a múzeumi munkának, amely éppen a gyűjtemény gyarapítása szempontjából előnyösebb helyzetet teremtett Laczkó számára utódaival szemben. Ilyen volt mindenekelőtt az, hogy - a háborús esztendőket és a húszas évek elejét leszámítva - rendszeres államsegélyre számíthatott: ez 1914 előtt stabilan 300 korona volt. Maga a tény, hogy közgyűjteményünk rendszeresen részesült e központi pénzalapból, jelzi, hogy Laczkó néprajzi gyűjteményi munkáját megvalósíthatónak, elszámolásait pedig megalapozottnak tekintették a korszak vezető etnográfusai, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának őrei, hiszen a támogatás csak ez esetben járt! 9 Stabil volt a múzeum 7 Dornyay működéséről lásd JELENTÉS 1914-1917. 8 JELENTÉS 1921; 1926-27. Minden bizonnyal a Váth János (1887-1962) néven publikáló íróról van szó, lásd VESZPREM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON 9 vö. SZILÁGYI 1990. 12. helyzete a bérek tekintetében is, amely a rendszeres és jelentós városi támogatásnak is tekinthető. Ugyanakkor Laczkót és intézményét erős civil hálózat vette körül: mindenekelőtt maga a múzeumegylet, és az annak holdudvarába tartozó veszprémi polgárság, illetve Veszprém környéki földbirtokosság. Ok nem csupán érdeklődő, inspiráló értelmiségi közeget jelentettek a fiatal közgyűjtemény számára, de adományaikkal rendszeresen gyarapították a gyűjteményt, többek között a néprajzi tárat is. 1 0 A műtárgyakat adományozók között ott találjuk például Koller Sándor vármegyei alispánt, Sándorffy Ignác és Szélessy Dániel árvaszéki ülnököket, Kenessey Móric közjegyzőt, Pápav Gyula takarékpénztári könyvelöt, Bódav Dezső, Lakath János és Mária földbirtokosokat, Egyházasfalvi Töttösy Béla Zala megyei járásbírót, Hornig Károly püspököt, a múzeum legnagyobb mecénását vagy például Gázon Gyula szentgáli református lelkészt, aki nemcsak múzeumunkat, de több országos közgyűjteményt is gyarapított, többek között értékes középkori oklevelekkel. Ok valamennyien a múzeumegylet tisztségviselői vagy rendes tagjai voltak, és a kor divatjának megfelelőn dísztárgyként gyűjtött népmüvészeti-pásztorművészeti tárgyaiktól vagy cserépedényeiktől váltak meg a frissen alapított múzeum kedvéért. Laczkó etnográfusi tevékenységének értékeléséhez azonban nem csak az általa szerzeményezett csaknem kétezer néprajzi tárgy értékének mai néprajzi gyűjteményünkbeli értékét, státuszát kell látnunk, hanem a korabeli többi múzeumi szakághoz képest formálódó helyzetét is. Bár az alapvetően más természetű régészeti és természettudományi tárak darabszámaival való összehasonlítás torz értékeléshez vezethet, mégis érdemes szembesülnünk a ténnyel, miszerint 1932-ben, Laczkó Dezső halála évében a néprajzi tár az intézmény legkisebb gyűjteménye volt. Anyaga a múzeum összes műtárgyának mindöszsze 1,7 %-át tette ki, és darabszáma nem érte el a hasonló természetű iparművészeti és képzőművészeti tár műtárgy-állományának felét sem! (7. ábra) Kijelenthetjük tehát, hogy tudományos profilját tekintve Laczkó irányítása alatt a veszprémi múzeum alapvetően régészeti-természetrajzi múzeum volt, amelyet szerény néprajzi, illetve művészeti kollekció tett színesebbé. Állításun10 Bár e civil hálózat az 1970-es évektől újra kiépült a múzeum körül, és egyesületi formát is öltött, a gyűjtemények gyarapítására ez már korántsem volt olyan jelentős hatással, mint Laczkó Dezső idején. 83
