S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

REGENYE JUDIT: A régész Laczkó Dezső

A múzeum szerzeményi naplója az 1875. évvel kezdődik, tehát már jóval 1903 előtt, de nem sze­repel minden év. Az első bejegyzés a nagyvázso­nyi uradalomból származó 40 római ezüstpénzt említi. Ezután az 1878. év következik 5 tétellel, nagyrészt Sárkány Miklós bakonybéli apát ajándé­kaival. Azután 1880-ban 1 tétel, 1888-ban 5 tétel, 1892-ben 1 tétel, 1893-ban 1 tétel következik. A korábbi gyűjtéseit vezethette be Laczkó, melyeket a főgimnáziumban őrzött. Az 1903-as, első múze­umi évben 310 db volt a gyarapodás, az első hi­vatalos leltári bejegyzés Laczkó Dezső kézírásával a veszprémi Benedek-hegyen folytatott régészeti ásatás leletanyaga volt. Laczkó Dezső életének utolsó bejegyzése a 7521. számon 1932. szeptem­ber 19-én, tehát egy hónappal halála előtt keletke­zett: Faubl József, Vőrőstó, pattintott kőeszközök. Még egy leltári bejegyzést meg kell említenünk a szerzeményi naplóból. A 7534. tétel október 20-án Rhé Gyula írásával Laczkó Dezső ajándé­ka: szélkabát, termosz, színházi távcső, kaukázusi kosszarv, 2 háló, fokbeosztásos tájoló, légsúlymé­rő tokban, hátizsák, geológus kalapács, irattáska, botfúró tokban, vadászfegyver, kis ásó, 2 szíjas csomagolóvászon, mikroszkóp, prizmás látcső. A terepi felszerelését tehát Laczkó Dezső a múzeum­ra hagyta - és egy hét múlva meghalt. A szerzeményi napló vegyes, tehát mindenfé­le tárgy szerepel benne a bekerülés sorrendjében, nem csupán a régészeti leletek. A régészeti gyűj­temény alapja a Főfelügyelőség által Veszprém vármegyének felajánlott mintegy 2000 darabos régiséggyűjtemény volt, melyet nem sokkal előbb vásárolt meg a Főfelügyelőség Miháldy István egykori bakonyszentlászlói plébános (1833-1901) örököseitől. Miháldy szenvedélyes gyűjtő volt, ásatásokat is folytatott faluja tágabb környékén, a Bakonyban 1864-1901 között. A gyűjtemény tárgyai (nagy­részt csiszolt kőeszközök) 84 község határából, 140 lelőhelyről származnak. Wosinsky Mór az át­adást intéző levelében lajstromot (tárgylistát) ígér, továbbá ígéri: „Intézkedem egyúttal hogy az örö­kösöktől vagy a bakonyszentlászlói plébánostól bekéressék az az állítólagos könyv alakú jegyzék melyről nem volt tudomásom ". A könyvet ígéreté­hez híven megszerezte és átadta, jelenleg is a mú­zeum birtokában van. (5. ábra) Laczkó Dezső kezdettől fogva tudatosan próbálta felmérni, feltérképezni a megye ter­mészettudományos, régészeti, történeti, néprajzi értékeit. Az ügy fontosságáról már korábban meg­győződött, hiszen résztvevője volt Véghely Dezső alispán tervezett, de meg nem valósult megyei monográfiájának. A régészeti lelőhelyek megis­merése érdekében került sor az úgynevezett alis­páni kérdőpontok kiadására (6-7. ábra), amelyeket valamennyi település elöljáróságával kitöltettek, a későbbiekben pedig Laczkó Dezső és munkatársa, majd igazgató utódja, Rhé Gyula (1871-1936) a dátummal ellátott későbbi hozzáfíízések tanúsága szerint igyekeztek azokat folyamatosan kiegészí­teni, naprakész állapotban tartani, azaz „az adat­bázist frissíteni". A szakszerűen összeállított kér­dőív 16 pontja kitért minden fontos adatra a „régi porladó edényektől" a kovás puskáig, tudakozó­dik a helyi gyűjtők után, végül megkérdezi, hogy a községi elöljáróság véleménye szerint érdemes volna-e ásatást végezni a falu határában. (8. ábra) Hasonló kérdőívet más megyékben is szétküldtek abban az időben az alakuló múzeumok gyűjtemé­nyeinek megalapozása végett. Nagy súlyt helyezett Laczkó Dezső arra, hogy a törvényhatóság a talált régiségek ügyében éberen őrködjön a törvényes eljárás felett. Ez ügyben már 1881 -ben született Magyarországon törvény, majd 1929-ben a XI. törvényben intézkedett a vallás- és közoktatási miniszter ,,a múzeum-, könyvtár- és levél-táríigy némely kérdéseinek rendezéséről". A törvény betartása, a régiségek múzeumba adása azonban nem volt maradéktalan, mint azt a me­gyei törvényhatóság 1912. évi rendelete és újság­cikkek mutatják. Laczkó Dezső munkamódszere a megőrződött szerzeményi naplók, lelőhelykataszterek, lelő­helyeket feltüntető térképek, a gyűjtő utak során vezetett noteszek, kutatási dokumentációk, hiva­talos és magán levelezések, évi jelentések segít­ségével jól rekonstruálható. Rengeteget volt tere­pen, szisztematikusan beutazta a vármegyét, hogy megismerje és természetesen begyűjtse a régisé­geket. Az utazás nem csupán gyűjteménygyarapí­tás, hanem a múzeumi eszme propagálása céljá­ból is történt. A gyűjtés fontosságát mutatja egy jelentése, melyben arról ír, hogy megalakult, sőt aktivizálódni kezdett a Somogy vármegyei mú­zeumegylet, ezért sürgősen a határos területekre kellett utaznia, nehogy a szomszédok megelőzzék a gyűjtésben. (Az akkori megyehatárok eltértek a mostanitól, Somogy megyével hosszabb szaka­szon érintkezett Veszprém.) A gyakori utazások segítették Laczkót abban, hogy a vidéki birtokosokkal ápolja az ismeretsé­get. Piarista tanárként széles ismeretségi körrel rendelkezett, hiszen a környékről mindenhonnan érkeztek diákok a főgimnáziumba. Ezt a kapcsola­ti hálót működtette a múzeum érdekében. Hamar tudomást szerzett róla, ha valahol előkerült va­lamilyen régiség és azonnal a helyszínre utazott. Jellemző a következő szövegű távirat: „Obányán 53

Next

/
Thumbnails
Contents