S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő

fel. Ugyanakkor Koller alispán erélyes fellépésével szembefordult a püspökkel, aki végül is viszszavonta telekadományozási ígéretét, s egyszer s mindenkorra beszüntette a múzeum ügy anyagi támogatását. Úgy tűnt, az építkezés ügye, immár sokadszor, megint válságba jutott. A városi és megyei vezetők a kialakult helyzetre sajátságos megoldást találtak: a város frekventált pontján levő Piac téri telket elcserélték a múzeum jelenlegi, sokkal értéktelenebb telkére. (22. ábra) Ezzel ismét nőtt a város szélére, az akkori adóhivatal és a temető közé ékelt közintézmények száma. A kialakult helyzetben már elhanyagolható szempont lett a korábban többször hangsúlyozott érv, amely szerint a kultúrpalotának a város központjában kell felépülnie, „ Veszprém város legszebb és legkönnyebben megközelíthető, múzeum ezéljára legalkalmasabb helyén (...) " 2

4 Laczkó a kialakult helyzetről tájékoztatta a MKOF vezetőit, de más lehetőség híján kénytelen volt elfogadni a város által ajánlott megoldást. Ilyen értelemben adtak új megbízást Medgyaszaynak a terv adaptálására. (23-28. ábra) Az építkezés A múzeumépítés 1906-ban elindított ügye még hat év múlva sem került nyugvópontra. Már 1912-t írunk, de az építkezés, ahogy az eddigiek során, most sem haladt zökkenőmentesen. A végleges helykijelölés után még egy év telet el, amíg Medgyaszay költségvetése alapján végre kiírták a versenytárgyalást. Az 1913 augusztus 9-én megtartott versenytárgyalásokon Csomay Kálmán veszprémi építőmester nyerte el a munkát. 1913 december 30-án elkezdődtek a földmunkák. 1914 március 1-én tették le a múzeumépület alapkövét. A falak felhúzása gyorsan haladt. Augusztusig már állott a tetőzésig jutott épület, de az I. világháború kitörése több mint 5 évre megakasztotta a végre megindult munkákat. Az építőmestert és a munkásokat behívták katonának, építőanyag hiányában a munkákat folytatni nem tudták. A már álló falak megóvása érdekében a megyei Államépítészeti Hivatal ideiglenesen deszkatetővel burkolta be az épületet. 1916-18 között az államépítészeti hivatal irányítása alatt egy-két munkással próbálták folytatni az építést. Elkészült a végleges tetőszerkezet, a betonfödémek és a lépcsőház. Persze a háborús 24 Óváry Ferenc, fent már említett, 1907-ben a minisztériumnak írt beadványából idézve. körülmények között mindezek a munkák igen drágák és gyenge minőségük voltak. Az építkezés megkezdése óta eltelt öt esztendő és a már valamennyi számításba vehető pénzforrás kimerítése után a múzeumépület még csak félig készült el. Hiányoztak a helyiségek padlózása, ajtók, ablakok mázolása és üvegezése, belső festés, központi fűtés, víz- és villanyszerelési munkák, területrendezés. Ezek elvégzésére az infláció miatt 1922 elejére 1.200.000 koronára lett volna szükség. (Az eredeti költségvetés 62.000 korona volt.) Az igen nehéz történelmi körülmények miatt, 1919 elejére megállt az építkezés. És újra csak Laczkó Dezső kitartásának köszönhető, hogy az építkezés ügye újra elmozdult a holtpontról. Az időközben nyugalomba vonult Laczkó Dezső szeretett múzeumáért újra és újra vállalta a rengeteg utánajárást, tárgyalást, szervezést, fáradozást. A múzeum Ádattárában megőrzött kis jegyzetfüzetében tételről tételre nyomon lehet követni az 1920-1924 között zajlott építkezéseket. 1920-ban elsősorban csak tárgyalásokat folytatott. A várostól a múzeum szennyvízcsatornájának a főcsatornába történő bekötését kérte. A földszinti és alagsori ablakok vasrácsaihoz a régi székesegyházból leszerelt vasrácsokat szerezte meg, de az építkezés folytatásához nem állt rendelkezésre a megfelelő összeg. Mint a Laczkó által május végén összehívott múzeum építőbizottsága előtt elhangzott: egy millió korona szükséges a befejezéshez. A felmerült különböző javaslatok (gyűjtések, aukcióra bocsátott tárgyak eladása) csak igen csekély eredménnyel jártak és a segélyekkel együtt is az év folyamán csak 44.000 korona állt rendelkezésre. Szeptemberben Laczkó megpróbálta mozgósítani a vállalkozókat, iparosokat, mérnököket, diákokat (29. ábra), akik ellenszolgáltatás nélkül vállalták is a munkát, csupán az alapanyagok beszerzését kérték. Erre viszont nem volt elegendő fedezet. Kisebb munkák elvégzése után a segítők lassan elmaradtak. Természetesen Laczkó nem adta fel. Novemberben Bibó alispánnal a MKOF-nál kilincseltek, ígéretet kaptak egy kisebb segélyre. Az építészekkel, tervezőkkel áttekintette a még hátra levő munkákat és a költségek csökkentése érdekében több díszítő elemet elhagytak, kivéve az első emeleti erkélyt és a két szobrot. Még ugyanezen év decemberében az alispánnal együtt felkeresték Rott Nándor püspököt, aki Adám Iván kanonokkal együtt, nagyobb pénzadománnyal támogatta a múzeum ügyét. 30