S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő
1921-ben újra indították a gyűjtést és magánadományokból 180.000 korona gyűlt össze. A megye pénzintézetei vállalták a Tudományt és a Művészetet ábrázoló szobrok elkészíttetését. (30-31. ábra) A különböző forrásokból bejövő összegekből az elmúlt két év alatt bekövetkezett rongálódásokatjavították ki, megkezdték a mázolást, üvegezést, elkészítették a külső lépcsőt, az első emeleti erkélyt a két szoborral, de még mindig hátra volt a fűtés, világítás, vízvezeték szerelés, padlózás, hiányzott a berendezés. 1922-ben újabb megyei, minisztériumi és magántámogatásból sikerült kifesteni az épületet, elkészült a három főbejárati kapu, a központi fűtés és a vízvezeték, de még mindig több munka volt hátra. 1923-ban Veszprém városa adományozott kisebb összeget és vállalta az épület előtt álló két kőoszlop felépítését a villanyszereléssel együtt. Rendezték az épület körüli területet, a fuvarosok ingyen szállították a püspök bányájából a követ, a fásítást erdészek végezték. Mindezek ellenére bizonyos, eredetileg tervezett munkákat még így is el kellett hagyni, halasztani vagy csak részben kivitelezni. Hivatalosan az építkezés 1923 végére befejeződött, de a rejtett hibák kijavítása még a következő években is jelentős költségeket jelentettek. (32-33. ábra) 1922 őszétől lassan megkezdődött az épületbe való átköltözés. Folyamatosan szállították át a már százezres gyűjteményt és a 18.000 kötetes könyvtárat. A költözés csak 1924 júniusában fejeződött be, de a megfelelő hely és bútorzat hiányában számtalan nehézség merült fel. így többek közt kiderült, hogy a baláeai mozaikok nem férnek el az új épületben. Újra felmerült a baláeai pavilon megépítésének ötlete, a főépület kétoldali bővítésével. Sajnos erre nem került sor. A múzeum berendezésében a Néprajzi Múzeum segített, amely 32 használaton kívüli tárlóját adta át. A múzeum új kiállítása, számtalan önzetlen segítő közreműködésével, 1924 végére készült el. (34-35. ábra) A múzeumépület ünnepélyes felavatására 1925 május 24-én került sor Horthy Miklós kormányzó, gr. Klebelsberg Kúno kultuszminiszter, dr. Magyar Károly főispán, dr. Bibó Károly alispán, Rott Nándor püspök és számos rangos vendég jelenlétében. (36-37. ábra) Ebből az alkalomból, a jelenlevők nagy lelkesedése mellett, a kormányzó a múzeum létesítése körül nagy érdemeket szerzett Laczkó Dezsőnek a főigazgatói címet adományozta. Ezzel zárul a veszprémi múzeum első nagy időszaka. * Az alaposan megszűrt adathegyek ellenére is hosszú utat jártunk be a múzeumépítés történetének olvasása, feldolgozása során. A legérzékletesebben Laczkó Dezső testi-lelki jó barátja, munkatársa és utóda, Rhé Gyula, foglalta össze ezeknek az éveknek a nehézségeit: „A dolog nehezen ment, mert voltak kultúrérzéketlenek, voltak gáncsoskodók és kicsinyhitűek, akiknek szá-raz lelke a múzeum fogalmát, az ősök kegyeletére való törekvésének megörökítő hajlékát és a benne lengő történeti szellemet nem értette meg. Azonban az eredmények és tények előtt ezeknek is meg kellett hajolni, mert a múzeum az az intézmény, amely Veszprémvármegyét ismeretlenségből kiemelte, most már világszerte ismert becses anyaga... " 2 5: Nagyon sok, még napjainkban is ható, tanulság szűrhető le, de számunkra most az a legfontosabb, amely Laczkó Dezső tevékenységéhez kötődik. Kitartása, egy jó ügy érdekében történő fáradhatatlan munkálkodása még ma is példa értékű számunkra, késői utódai számára is, amely egyúttal arra kötelez bennünket, hogy a nehéz társadalmi, gazdasági körülmények ellenére is kitartóan higygyünk kitűzött céljainkban, felelősséggel folytassuk munkáját, megőrizve az O és minden utódjának több évtized alatt elért eredményeit a jövendő generációk számára. 25 Rhé Gyula cikke 1929. szeptember 8. Veszprémi Hírlap XXXVII. évf. 36. szám. 31
