S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő
Ennek megfelelően készítette el a bútorzatot is, de a rendelkezésre álló helységek nagyon hamar megteltek. Már 1906-ban jelentette: „Midőn a múzeumi bizottság jelentéséből örömmel látjuk a múzeumunknak gyors fejlődését, egyszersmind ama aggodalommal teljes tudatra jutunk, hogy múzeumunknak eddigi helyiségei szűkek, egy tág, czéljainak előreláthatólag minden időkre teljesen megfelelő múzeum épület építése elodázhatatlanul égető szükséget képez. (...) mi nem rendelkezünk oly jövedelmekkel avagy vagyonnal, amilyennel kultúrintézményeinknek legtöbbje többé kevésbé rendelkezik, nekünk a filléreket kell összeszednünk, hogy a szükséges ezreket előteremtsük. " 15 Arról értesülünk, hogy a könyvtári anyag a zsúfoltság miatt nem kezelhető, a néprajzi tárgyak gyűjtése is helyhiány miatt nem halad a megfelelő mértékben, a római terem annyira zsúfolt, hogy a baláeai freskók java része már csak a pincébe kerülhetett, a természettudományi anyagot pedig a folyósóra kellett kitenni. Már ekkor felmerült, hogy a baláeai ásatások nagy számú és értékes leletanyagának előkerülése miatt sürgető egy új épület felépítése. 1 6 Az idézett szövegből is jól látható, hogy a fejlesztés, bővítés legnagyobb gátja az anyagi lehetőségek szűkössége volt. A MKOF évenként 1 -2000 koronát adott, de ezt kizárólag a gyűjtemény gyarapítására lehetett fordítani. A vármegye természetbeni juttatással támogatta az intézményt, azaz fűtés, világítás, a helység biztosítása, valamint Rhé Gyula múzeumi őr 300 koronás tiszteletdíja. (A többiek ingyen dolgoztak). A társadalom vagyonos rétegének segítsége pedig a kezdeti lelkesedés után jelentősen alább hagyott, az évi tagdíjat befizetők száma is évrőlévre csökkent. A ránk maradt pénzügyi adatok alapján az évi, nem biztos bevétel 5-6.000 korona volt, miközben csak a bútorzat beszerzése 14.698 koronát tett ki. Komoly beruházásra még gondolni sem lehetett, különösen, mint ahogy az később kiderült, egy jövendő múzeum építéséhez csupán a telek megvásárlására 50.000 koronára, az építkezésre pedig további 160.000 koronára lett volna szükség. A számok ismeretében minden bizonnyal egy egyszerű halandó hamar meghátrált volna, de nem 15 A Veszprémvármegyei Múzeumi Egylet titkári jelentés, 1906., 27-28 16 1904 őszén a veszprémi székeskáptalan Nemesvámosbalácai birtokán szántás közben római kori régiségek, épületek nyomai kerültek elő. Laczkó, felismerte a lelőhely fontosságát, amelynek feltárása a káptalan támogatásával, valamint 1906-tól a múzeumba került Rhé Gyula vezetésével folyt. így Laczkó Dezső. Az ő szívós erőfeszítéseinek, kitartásának köszönhető, hogy a számtalan akadály, gáncs ellenére, hosszas huzavona után végül is felépült Veszprém megye múzeuma. Az anyagi nehézségek ellenére úgy tűnik, hogy a XX. század első évtizede kedvezett egy múzeumépület létrehozásának. Éri István véleménye szerint országos vonatkozása miatt ilyen volt a Wlassics-féle kultúrpolitika, amelynek célja „az egységes nemzeti kultúra erősítése volt. Ennek szellemében támogatta a kormány a múzeumok, könyvtárak, színházak, közművelődési házak alapítását, állandó épületeik felemelését, elsősorban a nemzetiségek által lakott területeken. " 1 7 Ennek köszönhető, hogy a veszprémi állandó színház 1907-ben 60.000 koronát, 1908-ban az állandó múzeumépület felemelésére 120.000 koronás államsegélyt utaltak ki. Ugyanakkor helyi szinten - sajnos - a jövendő múzeumépület ügye összefonódott a veszprémi Nemzeti Kaszinó és a színház építésének ügyével. Az építkezés...sok-sok fejezetben A következőkben megpróbáljuk összefoglalni azoknak az éveknek az eseményeit, amelyek gyakran leginkább egy gyenge szappanopera forgatókönyvét idézik. Csupán Laczkó Dezső kitartásának, az ügybe vetett hitének köszönhető, hogy ezekben a nehéz években nem adta fel és a köz érdekében tevékenykedve megvalósította álmát. A helyszín A város XX. század elejei nagy átalakulása, fejlődése, modernizálása többek közt Veszprém egyik leggazdagabb polgárának, Ováty Ferenc takarékpénztári igazgatónak, országgyűlési képviselőnek volt köszönhető. Kezdeményezésére számtalan átalakítás történt a város területén 1 8, többek közt a Piac tér átalakítása is. Az akkor még utcákkal tagolt tér közepén állt az 1800-as évek elején épült, egyemeletes, elhanyagolt állapotban levő Nemzeti Kaszinó épülete. (6-7. ábra) A kaszinó tagsága már régebben felvetette egy új épület építésének tervét, de az ehhez szükséges anyagiak nem álltak rendelkezésre, mi több, az épületet több mint 25.000 korona jelzá17 Éri István: A veszprémi múzeum építésének története. VMMK 1964., 45. 18 A témával kapcsolatban lásd e tanulmánykötetben Kákonyi Anna cikkét. 27
