S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő
log is terhelte. A tér rendezése szempontjából az épület szanálása legalább 75.000 koronás többlet költséget jelentett volna a város számára. így merült fel, hogy az épület bontását, főleg állami pénzen oldják meg, mégpedig a múzeum építésére szánt összegből. Tehát ahhoz, hogy a múzeum megfelelő építkezési telekhez jusson, meg kellett vásárolnia a romos épületet, amelynek költséges lebontása után, valamint a megfelelő alapterület érdekében még további telkek megvásárlása után kezdődhette volna el az építkezést. Ez az egész folyamat, amelynek a múzeum építés áldozatul esett, igen körmönfont módon zajlott. 1905-ben megalakult a színpártoló egyesület, amely a színház számára a Piactéri Nemzeti Kaszinó épületét szemelte ki. Ugyanakkor 1906-ban, miután erőteljes hivatali, állami beavatkozás következtében ezt a tervet elvetették, a püspökkerti helyszínt jelölték ki. (8. ábra) Egyúttal a jövendő színház építését összekapcsolták a Kaszinó sorsának rendezésével, amely számára a Korona szálló egy részét alakították át. (9-10. ábra) Ekkor jött a „csavar" az ügyben. A színpártoló egylet 1907-ben megvásárolta a Piactéri épületet/telket (amelyre már nem is volt szüksége) és kultúrpalota létrehozása céljából továbbadta a múzeumegyesületnek. Természetesen, mint ahogy azt a múzeum pénzügyi helyzetének ismertetéséből láthattuk, az épület megvásárlása közel sem ment egyszerűen. Laczkó Dezső az ügy érdekében már 1907-ben közzé tett egy felhívást, amelyben kéréssel fordult a megye vagyonosabb, kultúrát pártoló közönségéhez anyagi támogatást kérve az intézménynek. (11. ábra) Az adakozók zöme egyházi személy és néhány megyebeli földbirtokos volt, akik éveken keresztül jelentős pénzösszegekkel segítették a múzeumügyet. (12. ábra) 1910-re 44.713 korona gyűlt össze, amely összeget a Nemzeti Kaszinót szanáló színpártoló egyletnek és a jelzálogot folyósító takarékpénztárnak fizettek ki. A fennmaradó 13.521 korona tartozását 1911. végére, vármegyei alapítványok pénzéből sikerült rendezni. 19 Tehát valójában csak 1911 végére jutott az adásvétel olyan stádiumba, amikor az épület és a telek tehermentes lett és elkezdődhetett volna a múzeum építése. 2 0 A jelentős adóságokkal terhelt kaszinó adásvételi szerződését 1908 december 23-án írták alá. Időközben Laczkó Dezső további támogatások érdekében is folytatta tevékenységét. Mint 19 Az összeg egy kisebb részéről a színpártoló egyesület lemondott. 20 Érdemes megjegyezni, hogy a színház kevesebb mint két év alatt felépült, ezzel együtt megtörtént a Korona szálló felújítása és a Kaszinó kialakítása. azt a MKOF 1907 márciusában írt leveléből tudjuk, Laczkó az 1906. évről beadott jelentésében is kitért az épület ügyére, illetve ennek kapcsán a Felügyelőség felkér-te az igazgatót, hogy „egy végleges múzeumi épület mielőbbi létesítésének kérdésében a főfelügyelőséget kimerítő részletességgel tájékoztatni szíveskedjék" 2 1. A jelentés hamarosan elkészült. 1907. április 26-án a város és a múzeum közös beadványban fordult államsegélyért a vallás- és közoktatási miniszterhez. Ebben a város, dr. Óváty Ferenc, jelzik: „ Veszprém város, piaczának rendezésével kapcsolatosan (...) a főtéren hét házból álló utczasort és a kaszinó épülete melletti földszintes házat kisajátította; a veszprémi színmüvészet-pártoló egyesület a főtéren egyedül megmaradó 20 m hosszú és 20 m széles, 80.000 K-ra értékelt kaszinó épületet csere folytán megszerezte (...) s úgy a színpártoló egyesület, mint a város ezen általuk 120.000 K-ért megszerzett (...) ingatlanokat hajlandó a múzeum részére 24.000 K bekebelezett jelzálogadósság át fogadása és 26.000 K készpénz kifizetése ellenében átengedni. (...) " 2 2 Egy hónap múlva Mihalik József országos fel ügyelő és Hiiltl Dezső építész helyszínre érkezve megnézték a terveket és eredményes tárgyalásokat folytattak Ennek eredményeként az állami segély összegét 120.000 koronában állapították meg, de ennek folyósítása 20 év alatt, 5.000 koronás részletekben történt. Ez az összeg még mindig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a kaszinó épületét valóban megvehessék. így tehát szükségesé vált a város részéről teljesíteni a beadványban elintézettnek jelzett feladatokat: az épület megvásárlását, a telek bővítését. Ezzel párhuzamosan vita bontakozott ki a Piac tér átalakítása kapcsán. A helyi lakosok, kereskedők, kézművesek tiltakoztak a beépítés ellen. Úgy vélték, hogy a kaszinó lebontásával inkább növelni kell a piac területét. Már ekkor felmerül, hogy a kaszinó telkét egy másikra kéne elcserélni. Végül is hosszas viták után a városi vezetés mégis megszavazta a kaszinó és a mellette levő, kisajátított telek átengedését múzeum céljaira. 1908 végére tehát már érdemben lehetett foglalkozni a múzeumépület tervezésével. (13-14. ábra) A körültekintő, alapos Laczkó Dezső, mint azt levelezéseiből tudjuk, ennek kapcsán a szombathelyi múzeum tervrajzát is kölcsön kérte, illetve felvette a kapcsolatot Medgyaszay István műépítésszel, (14. ábra) akinek a tervei alapján felépített Színházépületet éppen ez év szeptem21 LDM Adattár 34/1907. 22 LDM Adattár 14/1907. 28
