S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

S. PERÉMI ÁGOTA: Laczkó Dezső, a múzeumépítő

S. PERÉMI ÁGOTA LACZKÓ DEZSŐ, A MÚZEUMÉPÍTŐ Rövid történeti bevezető Mielőtt rátérnénk Laczkó Dezső múzeumalapítói, múzeumépítő munkásságának bemutatására, talán nem lesz hiábavaló, ha dióhéjban, áttekintjük a magyar múzeumügy történetét.

1 De mi is a múzeum? Maga a „múzeum" szó a görög múzsából ered és az ókorban a múzsák templomát, vagyis a múzsáknak, a tudományoknak és a művészeteknek szentelt helyet nevezeték Múzeumnak. Ha a kérdésünkre nagyon egyszerűen szeretnénk válaszolni, akkor a múzeum közérdekű és tudományos, kulturális vagy művészeti szempontból értékes tárgyak gyűjteményének állandó kiállítása. Egy-egy múzeum alapját különböző vagy valamilyen tematikus szempontok szerint összegyűjtött tárgyak képezik. Maga a gyűjtés az a tevékenység, amely az emberi javak egyes reprezentatív jellegű példányait tudományos szempontból felkutatja, bizonyos rendszer szerint csoportosítja és megőrzi. A gyűjtés eredménye a gyűjtemény, amely lehet magán- és közgyűjtemény. A sokoldalú, szigorúan tudományos rendszerű és oktató célú gyűjtemény képezi egy-egy múzeum alapját. A két fogalom szorosan összefügg, elválaszthatatlan egymástól. Az évtizedek során a múzeummal kapcsolatos követelményeket törvényekben, rendeletekben szabályozták. A tárgyak valamilyen szempont szerinti gyűjtésének, megőrzésének, ezzel a gyűjtemények kialakulásának hosszú múltja, előzménye van. Ennek a hosszú időszaknak a végén, különösen a felvilágosodás és a romantika hatására Európában egymás után jöttek létre az első nemzeti múzeumok. Elsőként, 1759-ben a British Múzeum nyitotta 1 Az előadás során elhangzott, a múzeumtörténettel kapcsolatos részt (a gyűjtemények, a múzeumok kialakulása és ennek történeti háttere) terjedelmi okok miatt jelen közlemény nem tartalmazza. „Engem azzal bíztak meg, hogy egy múzeumot szervezzek és igazgassak. Tiszta lelkiismerettel vallom, hogy ennek a megbízatásnak minden képességemmel eleget tettem és az eredményben nagy megnyugvással látom, hogy ez sikerült is." (Laczkó Dezső, 1932) meg kapuit, majd nem sokkal később, 1792-ben, a Louvre. Az első múzeumok alapját zömében az uralkodók által az évtizedek során létrehozott gyűjtemények képezték, más esetben állami vásárlásokkal alakultak ki. Múzeumügy Magyarországon A magyarhoni gyűjtőknek is meg van a maga története. A témával foglalkozó szakirodalom már Szent Gellértet, Könyves Kálmánt vagy éppen Kinizs Pálnét (Magyar Benignát) szokta említeni, akik a magyar gyűjtés előfutárai voltak. A reneszánsz legjobb értelemben vett gyűjtője Mátyás király volt, akinek a könyvtára, a Corvina, a legszebb korabeli könyvtár lehetett, ugyanakkor sok mást is gyűjtött, többek közt képzőművészeti alkotásokat is. Az udvarában is akadtak lelkes gyűjtők, mint Vitéz János vagy Csezmicei János (Jannus Pannonius) Lassan kialakultak azok a híres könyvtárak is, amelyek a Zrínyi és Illésházy családok birtokában voltak, de jelentős gyűjtő volt az Esterházy, Andrássy és Héderváry családok számos tagja is. A XIX. századba már rendszeresebb gyűjtő tevékenységgel találkozunk. E kor neves gyűjtői Széchenyi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum alapítója, Jankovich Miklós, Pyrker László, Wiczay Mihály gróf hogy csak néhány nevet említsünk. Ezzel párhuzamosan a XVIII. századra, a református iskolákon, kollégiumokon belül, már oktató céllal is létrejöttek gyűjtemények Debrecenben, Pápán és Sárospatakon. Az abszolutizmus idején a gyűjtő szenvedély kissé lanyhult, de az 1867-es kiegyezés után újabb lendületet kapott. E kor legjelentősebb gyűjtői Pulszky Károly, Ráth György, Szana Tamás. E lelkes magángyűjtőknek köszönhető, hogy a köz számára felajánlott gyűjtemények alapjai lehettek az 23