Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
3. A késő lengyeli kultúra a Dunántúlon
A lengyeli kultúra ismert házai alapvetően két típusba sorolhatóak, ez a besorolás kortól és területtől független. A szentgáli típusú kis, laza oszlopszerkezetes ház mellett használatban volt egy nagy, két helyiséges, alapárkos vagy masszív oszlopszerkezetes típus is (talán az ajkai házak ilyenek lehettek). Ilyen nagy, mind alapárkos, mind cölöpszerkezetes épületek a korai fázisból Szőgyénből (Svodín) (Némejcová-Pavúková 1986. 3. ábra, 1995. Beilage 1.) és Zengővárkonyból (Dombay 1960.57-65., 17. ábra) ismertek. Az utóbbihoz hasonló, két helyiséges, erős teherbíró képességgel rendelkező osztófallal épült, délen nyitott, és csak egy mély tartóoszlop-alapozással ellátott házszerkezetet a II. fázisból Zlkovcéban tártak fel (Pavúk 1990, 1991), a késői fázisból pedig Veszprémben (Regenye 2004.). Szintén késő lengyeliek a Győr- Szabadrétdombon feltárt házak (Figler 1994, 1997, Virág-Figler 2007. 2. ábra 2-4.). Emellet nem ritka a lengyeli kultúra elejétől kezdve a másik, - fent szentgálinak nevezett - típus sem, melyet vastag omladékréteg jelez, a földbe mélyedő faszerkezetének nyomait alig őrzi, esetenként szabálytalan, sekély cölöplyukakkal rendelkezik. Aszódon északnyugat-délkeleti tájolású, oszlophelyek nélküli, 8x5, 6x4,5 m-es kiteijedésű, téglalap alakú paticsfoltok formájában voltak dokumentálhatóak a házak (Kalicz 1985.15.), Tekenyén hasonló módon (Simon 1987. 7-9.). Zalaszentbalázson két feltárás során ugyancsak a szentgálihoz hasonló épületek nyomai kerültek elő. A feltárt két házra és egyéb építményekre a szokásos északnyugat-délkeleti tájolás a jellemző, 5-6 mx2,5-3 m méretű omladékfoltok voltak ezek cölöphelyek nélkül (Bondár 1995. 52., 61-65.), a későbbi feltárás során előkerült további két ház és egy részlet 3x6,5-7 m méretű volt és cölöprendszere éppoly szabálytalan, mint a szentgáliak, ezt is vastag omladékréteg borította (Bánfify 1995b 12.). Szentgálhoz korban a legközelebb álló Komjaticén cölöphely nélküli összefüggő omladékréteg jelezte az 5., 7. és 13/74. házakat (Tocik 1986. 271.), ugyanott kisméretű, alapárkos házalapokat és cölöpsorokat is mutat az ásatási helyszínrajz (Tocik 1986. 1. ábra). A két háztípus megléte nem csupán regionális jelenség, hiszen például a területileg távoli morva festett kerámia késői időszakában ugyanúgy vannak kis és nagy épületek (Cizmár et al. 2008. 86.) Egyéb telepjelenségek A házakon kívül egyéb települési objektumok is előkerültek, ezek a házak körüli, a napi tevékenységhez szükséges építmények vagy egyéb, pontosan nem ismert funkciójú objektumok: közülük figyelmet érdemel Ajka-Pál- major 3. objektuma. Az 1. és 1/1. árkok északi felében található északkelet-délnyugati tájolású ovális gödörről van szó, déli felében 15 cm mélységű, közel félkör alakú bemélyedéssel. Alja teknőszerű, a bemélyedésé szabályos félkör alakú. Feltárt hossza 470 cm, szélessége 200-210 cm. Mélysége 90, ill. 105 cm a felszíntől. Nyugati metszetén a déli bemélyedés szélén, az alja fölött 8 cm-rel 40 cm átmérőjű, 4 cm vastag átégett folt, tűzhely maradványa látszik. Leletben gazdag volt ez a talán műhelynek nevezhető objektum. A feltárt települési objektumok nagy része a lengyeli kultúra településein megszokott nagy, szabálytalan formájú agyagkitermelő gödör volt. Ezeket másodlagosan szemétgödömek használták. Kifejezetten tároló gödörnek nevezhető objektumot egyik lelőhelyen sem tártunk fel. 3.5.2. Településszerkezet Térben és időben változatos a szentgálon feltárt kisebb méretű, paticsfalú, nem túl szabályos épülettípusnak az előfordulása. Lényegében a kultúra kezdetétől a legvégéig megtalálható és nagy területen. Ahol ilyen típusú 20. kép: Ajka-Pál-major, feltárt házrészlet Fig. 20: Ajka-Pál-major, uncovered detail of a house 62
