Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
3. A késő lengyeli kultúra a Dunántúlon
házak kerültek elő, mindenütt jellemző volt a házaknak egymástól távoli helyzete, azaz a kevés épület nagyobb területen szétszórtan helyezkedett el. Szentgálon 25 m-re következtek a legközelebbi települési objektumok, Aszódon 30-35 m-re voltak egymástól a házak (Kalicz 1985. 15.). Zalaszentbalázson a két házként meghatározott objektum (1. és 9.) 30 m-re volt egymástól (Bondár 1995. Pl. 48.), ill. a másik feltárás esetén 220 és 15 m volt a házak távolságuk (Bánffy 1995b. 72-74.). M. Virág Zsuzsanna a középső rézkor eleji települések előzményének vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy a Lengyel III. településekre nem jellemző az intenzív vagy sűrű települési struktúra, néhány ház állt egymástól távol (Virág 2003. 388.). Ez a jelenség rávilágít a lengyeli kultúra társadalmi szerkezetének egy olyan vonására, mely még a vonaldíszes kultúrából öröklődött át, mégpedig arra, hogy a napi megélhetést biztosító tevékenységek háztartásonként elkülönülten folytak (Grygiel 1984). Más képet mutatnak azok a települések, melyeken a nagy házak álltak, ezek sűrűbb beépítettségről tanúskodnak. 3.5.3. Településrendszer A tárgyalt lelőhelycsoportot alkotó falvak csak egyik elemét képviselik a késő lengyeli kultúra településrendszerének. A lengyeli korszak legelejétől fogva léteztek a társadalmi struktúrában magasabb szinten álló települések is. A korai lengyeli kultúrában ezek általában azok a lelőhelyek, ahol körárkot is találni. Ezek „központi hely”-ként funkcionáltak, közülük nagyobb jelentőséggel azok bírtak, amelyek a nyersanyagok elosztásában is szerepet játszottak (Petrasch 1990). A késői időszak központi helyei kevéssé ismertek, tekintve, hogy a körárkok építése akkor már nem volt szokásban (kivéve az egy Balatonmagyaródot). A kőnyersanyaggal való kereskedelem jelentősége azonban megsokszorozódott. Éppen a Szentgál környéki kutatások bizonyították, hogy a késői lengyeli kultúrában régészeti eszközökkel is jól érzékelhető a kőkitermelés és kereskedelem fontossága, a termelési specializáció megléte. Ez a tevékenység szervezettséget kíván, a települési struktúra képe pedig a szervezettség magas fokáról árulkodik. A kis, néhány házas települések mellett a Bakony lábánál, a Séd-patak partján találunk egy nagy kiterjedésű, sűrűn beépített központi helyet, Veszprémet (Raczky 1974, Regenye 2004). Az ilyen nagyobb települések voltak a szervezés, a nyersanyagokkal való kereskedelem központjai. A társadalom szervezettségéből következő tevékenységbeli, életmódbeli különbségek megjelenítődtek a települések eltérő jellegében. 21. kép: Városlőd-Újmajor, a feltárt házrészletek lehetséges alaprajzai Fig. 21: Városlőd-Újmajor, possible ground plans of the uncovered datails of houses 3.6. A késő lengyeli kultúra temetkezései A lengyeli kultúra területének nagy részén aránytalanul kevés a feltárt sír, ezért különösen érdekes minden új adat. A kis felületű Szentgál környéki feltárásoktól nem volt várható jelentősebb számú sír előkerülése, mégis találtunk néhányat. A lelőhelyeken feltárt sírok: Szentgál-Füzi-kúf. A telep területéről két sírt ismerünk (Regenye 1993-94. 75-76.). Az l.(hamvasztásos) sír jórészt megsemmisült, 15 cm mélységben kerültek elő a maradványok, teljesen szétszántott állapotban (22., 23. kép). Melléklet: egy nagy edény volt a hamvak mellett, melyet a szántás jórészt megsemmisített. Az edényforma a perem hiánya miatt nem volt megállapítható, szürke színű, nagyobb edény oldaltöredékeiről van szó. A hamvak közelében volt még néhány edénytöredék, közülük egy kihajló peremű, nyomott gömbhasú pohár érdemel figyelmet. Színe téglavörös, kívül-belül fényezett (Regenye 1993-94. 11. ábra 15.). A fényezett felületű, téglavörös kerámia szokatlan ebben a környezetben, Nyugat-Dunántúlról ismert hasonló (Károlyi 1992. 31.). A 2. 63
