Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
3. A késő lengyeli kultúra a Dunántúlon
11. Fedő, 2 fedőgomb jelzi meglétét. 12. Orsókarika másodlagosan felhasznált edényoldal átfúrásával keletkezik, az orsógombok kettős kúposak. Egy példánynak ujjbenyomkodással tagolt borda díszíti a kiöblösödését. 13. Ritka leletnek számítanak a miniatűr edénykék. Általában a nagy tálak kis változatai, de önálló forma is lehet, például egy hasáb alakú pohárka. A késő lengyeli kultúra kerámiájának meghatározó jellegzetessége a plasztikus díszítés. A kis lencse alakútól a nagy, felfelé húzott, szarv alakú bütyökig igen széles a skála. Amellett, hogy használatban maradnak a korábbi típusok, egyre több új forma jelenik meg és megfigyelhető a díszítés hangsúlyozására való törekvés a méretek növelése által. Megfigyelhető, hogy a korábban már gyakorinak számított edényformákon nem alkalmazták az újonnan divatba jött plasztikus díszítéseket, hanem a megszokott formát ismételték. Ilyenek például a háromrészes edények, ezekre kis lencse alakú vagy ovális, átfúrt bütyköket raktak. Jelentős újításnak számít a nagy, felfelé álló bütykök és a széles szalagfülek mellett a peremre vagy nyakra függőlegesen felrakott fül. A plasztikus díszítés formája mellett változik az edénytesten való elhelyezés szokása is. Igen gyakori a peremre helyezés, ami megváltoztatja az edény karakterét. Éppen a változatosság miatt egy lelőhely anyagának korhatározásában nagy szerepet játszik a plasztikus díszítés összetétele, jellege. Nem beszélhetünk a késői lengyeli kultúrával kapcsolatban festetlen fázisról, mert előfordul a vörös festés, helyenként a fehér és szórványosan a fekete. Pontosabb az a megállapítás, hogy a festés csökkenő tendenciát mutat. A festés esetenként alacsony reprezentáltságával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a késői lengyeli kultúra települései gyakran magasabban fekvő domboldalak agyagos talaján találhatóak, ahol a festés az agyagtalaj áldozatává vált. Szórványosan előfordul bemélyített dísz a kerámián, vonalak, főként a vállvonal hangsúlyozására, néha meander jellegű minta, továbbá benyomott pontsorok és beszúrkált pontok. 3.3. A késő lengyeli kultúra kultikus leletei A kerámiatárgyak között kell megemlíteni néhány agyagból készült kultikus tárgyat. Az, hogy mi számít a kultuszgyakorlás során használt tárgynak és mi bírt a maga korában különleges erővel, azt nehéz biztonsággal megállapítani. A lengyeli kultúra esetében az egész hatalmas elterjedési területen mindenütt megtalálható a leleteknek egy meghatározott köre, melyet egyöntetűen kultikusnak tart a kutatás. Nem jellemző a késői lengyeli kultúrára a kultikus leletek gyakorisága, ezért érdekes, hogy a feltárások során előkerült néhány, ebbe a körbe vonható darab: 1. Antropomorf edény töredéke, Ajka. Szürke színű, belül sötétszürke kerámia, realisztikus megformálású, belül üreges női mell (18. tábla 1.; 38. kép). 2. Idollábak töredékei: az egyik Szentgál-Teleki-dűlőről, szürke színű, hengeres, ovális keresztmetszetű, alul kissé szűkülő henger alakú tömör agyagtárgy, alul a bokát kis kerek, hegyes bütyök jelzi, a lábfej hiányzik (33. tábla 8.; 39. kép); a másik Ajkáról, szürke színű vaskos idolláb, a lábfej töredékes (18. tábla 3.; 40. kép). 3. Kis kocka alakú agyagoltárok, Városlődön az egyik ház omladékában volt néhány kocka ill. hasáb alakú, díszítetlen kis edénytöredék (5 db). Vörös színű, vékony falú, egyenetlen felületű mindegyik (44. tábla 1-5.). Nevezik négyzet alakú edénynek és mécsesnek is. 4. Állat alakú „mécses”-ek töredékei. Szentgál-Teleki-dűlőről, nagy gödörből származik egy töredék, egyik oldalán bemélyedéssel, vörös színű (33. tábla 6.). Ajkáról egy másik, ez nagyjából négyzet keresztmetszetű, hasáb alakú tárgy, szürke színű (18. tábla 4.; 41. kép). 5. Állat alakú szobor töredékei, Ajkán került elő erősen töredékes állatszobor, feje, lábai törzse egyaránt törött. Sárgásbarna színű, szürke foltos (18. tábla 2.; 42. kép). 6. Amulett (?) Városlődről: szürke színű, lekerekített csúcsú háromszög alakú kerámiatárgy - talán eltört edénydarab újra felhasználva - a felső rész közepén átfurási kísérlettel mindkét felől, a lyukak nem találkoztak (45. tábla 5.). Az antropomorf ábrázolás igen ritkának mondható a késői lengyeli kultúrában (Kalicz 2007. 16-17.), sőt korábban az volt az általános vélemény, hogy teljesen hiányzik (Lichardus 1986. 33.). Juraj Pavúk szerint a szlovákiai Brodzany csoportban nem került elő ilyen és a Ludanice csoportból is csak egy idolfejet említ (Pavúk 2003. 319-321.). A morva festett kerámiában hasonló jelenséget tapasztalunk, az idolhasználat idővel háttérbe szorul 56
