Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)

3. A késő lengyeli kultúra a Dunántúlon

1.2. A profilált tál hasonlóképen széles szájnyílású, de oldala nem olyan meredek, mint az előzőé, a pereme kifelé hajlik, élesebb vagy kevésbé éles vállvonal alatt oldala meredeken fut le. Gyakran festett, bütyökdíszes. Tekenyén a 2 c típus (Simon 1987. 13.), Veszprémben b típusú tál (Raczky 1974. 189.).

1.3. A profilált tálhoz hasonlít a hengeres felső részű, csonkakúpos aljú tál, az a különbség, hogy ennek a pereme nem hajlik kifelé.

1.4. A kihajló peremű tálaknak egy formája a rátett peremű, gömbös hasú forma, ha a perem nem különül el határozottan, akkor S profilú lesz a tál. Tekenyén hasonló a 2 d típus (Simon 1987. 13.).

1.5. Félgömbös tálak egyenes peremmel. Tekenyén ez a 2 b típus (Simon 1987. 13.)

1.6. A behúzott peremű tálak lehetnek félgömbösek vagy erősebben befelé hajlók. Tekenye 2 e típusa (Simon 1987. 13.), Veszprém c típusú tálja (Raczky 1974. 189.).

1.7. A behúzott peremű tálak, amennyiben nem gömbös a hasuk, akkor bikónikus formát öltenek. Lehet a felső, befelé hajló rész rövid, lehet hosszabb. A kis fimomabb edények törésvonalán gyakori a kis kerek bütyök.

1.8. A virágcserép alakú mély tál a profilált tálhoz hasonlít,. A virágcserép alakú tál gyakran ovális aljú, oldalán bütyköket találunk. Veszprémben ez az a típusú tál (Raczky 1974. 189.).

1.9. A vastag falú alacsony tál tartozik még a tálak közé, meredek falú vagy ívelt falú változatban, általában ovális aljjal és nagy fogóbütyökkel, füllel.

2. Csőtalpas tálak. Az előbbi tálformák közül az 1. és 2. képzelhető el csőtalppal. A csőtalp alacsony vagy magas, hengeres, alja kiszélesedik. Nem ritka a csőtalp festése, fekete festés csak csőtalpon - vörös alapon fekete sáv - fordult elő.

3. Fazék: tág értelemben használt fogalom, minden olyan töredék ide tartozik, amelyik a pereme alapján a tálaktól eltérő felépítésű, háztartási célra használható, nem finom kerámia. Kisebb és nagyobb edények tartoznak ide, az előbbi kis fazékként szerepel az összesítésben.

3.1. Kihajló peremű vagy tölcséres nyakú az egyik változat, a perem gyakran bevagdalással vagy ujjbenyom- kodással díszített. A kihajló perem alatt a vállvonal lehet élesen vagy lágyabban profilált. Egy változata az erősen kihajló, rövid peremű, hirtelen öblösödő forma. A nyakon gyakori a függőlegesen felrakott nyelv alakú bütyök. A has tojásdad vagy gömbös, öblén esetleg bütyökkel. Igen jellemző a perem alatt ülő, kétféléi benyomott, négyzetes bütyök előfordulása e fazekakon. Tekenyén azonos a 3 b típussal (Simon 1987. 13.), Veszprémben ide tartozik a 6 a, b, c típus (Raczky 1974. 198.).

3.2. A másik változat hengeres nyakú, enyhén kihajló peremű, domború vállú.

3.3 A kis fazekak a nagyobbakat mintázzák, de előfordul a nagyoknál nem ismert profilált vállú darab is.

4. Amfora a fazékhoz hasonló edény, a peremről vagy alóla, esetleg a vállról induló fül különbözteti meg. Funkcionálisan nem biztos, hogy különböző edényekről van szó, bár a fül a könnyebben hordozhatóságot jelenti. Tekenyén a fazéknál nagyobb edények tartoznak ide (Simon 1987. 13.), Veszprémben ez a 3 a, b típus (Raczky 1974. 198.).

5. Bikónikus edény, a bikónikus tálnál nagyobb, durvább edényforma, általában vastagabb fallal. Törésvonalán gyakori a bütyök. Azonos a veszprémi bikónikus edény a típusával (Raczky 1974. 199.).

6. A váza kihajló peremű vagy tölcséres, általában magas nyakú, domború vállú, meredek aljú nagyobb edény, általában díszítetlen. Veszprémi 4. típus (Raczky 1974. 199.)

7. A vázához hasonló, de általában vékonyabb falú a háromrészes edény, a lengyeli kultúra klasszikus edénytípusa. Kihajló perem vagy hengeres nyak, éles vállvonal, öblös váll és befelé ívelt alsó rész a jellemzője. Mindig díszített, peremén és öblén kis átfúrt bütyök ülhet, néha az egész edény festett, néha csak a perem. A lengyeli kultúra II. fázisára jellemző efényforma, sem Tekenyén, sem Veszprémben nem szerepel a típusok között, a Szentgál környéki lelőhelyeken azonban előfordul, tehát továbbélő formának kell tekinteni.

8. A finom vékony falú kerámia formáit nehéz meghatározni, mert többnyire igen kis töredékek kerülnek csak elő. Két alapforma különböztethető meg.

8.1. A magasabb edények a kis vázák.

8.2. A kisebbek poharak. Ezek általában kihajló peremű, öblös hasú vagy bikónikus hasú edények. Díszítésük a kis kerek bütyök és néha a festés. Tekenyén csészeként szerepel (Simon 1987. 13.).

9. Szűrőt gyakran lehet találni. Van ívelt falú, vékony, kisebb edényhez tartozó, van vastag áttört aljtöredék és csőtalpas tál is.

10. A kanál igen gyakori leletnek számít, néha ép példányok is előkerülnek. A kanálrész félgömbös, van közöttük lapos aljú, leállítható is, a nyél csöves. Egyetlen kis kanál nyele volt csak tömör. Méretük a néhány centiméterestől a tenyérnyi nagy kanalakig terjed.

55