Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
tikailag elkülöníteni (tál, fazék, kis fazék, bikónikus edény, kis bikónikus edény, váza, kis váza, amfora, pohár, háromrészes edény, tálka). Ugyanazon edényformák találhatók meg mindegyik lelőhelyen, csupán árnyalatnyi különbség érzékelhető az előfordulási gyakoriságban. Egyedül Szentgál-Füzi-kúton mutatkozik kiugrás a pohár esetében, az alacsony darabszám (159) megmagyarázza ezt az eltérést, ugyanúgy a tálforma alacsonyabb arányát. Sajátos, helyi fazekastradíció megléte egyik lelőhelyen sem mutatható ki. Amikor edényformáról beszélünk, akkor szó sincs arról, hogy a rekonstruált edénytípusok valódi funkcióját ismernénk. Elméleti kategorizálás eredményei a megnevezett formák, melynek célja mennyiségileg ösz- szevethető adatok nyerése. Megnevezve az edényformát már bizonyos funkciót is tulajdonítunk ezáltal neki, ez a megnevezés azonban feltételezésen alapul. Lehetséges vizsgálatot is végezni a funkció megállapítására (Juhi 1995), itt nem ez történt. A telepkerámia gyakorlatilag háztartási kerámiát jelent, és mint ilyen eleget kell tennie bizonyos általános kívánalmaknak, pl. tárolás (folyadék, termény), főzés, tálalás. Az edényformák elnevezése ezeket az alapvető funkciókat követi. További bizonytalansági tényező olyan feldolgozások esetén, melyek kerámián alapulnak, hogy a kerámia önmagában bizonytalan forrás, ennek tudatában kell lenni (Nowak 2004). Az azonosítható edényformáknak legtöbbje tál. A tálak között legtöbb az összesítésben is természetesen a csonkakúpos tál (3. tábla 2., 4-7., 19. tábla). A hozzájuk tartozó csőtalpak általában azonos jellejűek mindegyik leletanyagban (5. tábla, 20. tábla 1-4.). A profilált tál kisebb számban, de mindenütt megvan (1. tábla 11., 3. tábla 3., 28. tábla 1-2.) ennek egy változata a hengeres felső részű, csonkakúpos aljú íó/forma azonban csak Ajka-Pál-major lelőhelyen fordul elő (1. tábla 9., 3. tábla 1.). A befelé hajló peremű bikónikus kis tál rövid felső résszel éles töréssel megtalálható kis számban mindegyik lelőhelyen (1. tábla 2., 4. tábla 1., 20. tábla 8.), hosszabb felső résszel, lágyabb profillal pedig Ajkán (1. tábla 4.). Behúzott tálperemek félgömbös és gömbös testtel is előfordulnak mindenütt. Szentgál-Teleki-dűlőre jellemző a rátett peremű gömbös testű tál (27. tábla 1.) gyakorisága, mely előfordul Városlődön is, de kevésbé jelentős szerepben (35. tábla 4.). A mély tál vagy virágcserép alakú tál, esetleg ovális aljjal, ritka (34. tábla 6., 19. tábla 1.). Az alacsony vastag falú tál széles füllel Ajkáról ismert (4. tábla 6.). Különleges tálforma egy hengeres falú kis tál kettős bütyökkel Ajkáról (2. tábla 7.), valamint Szentgál-Teleki-dülőn előkerült miniatűr tálkák (31. tábla 1.). Gyakoriságban a fazék következik majd mindegyik lelőhelyen. A fazekak változatai: kihajló és tölcséres nyakú általános forma mindenütt (6. tábla 1-2., 24. tábla l.,6.). Városlődön jellemző a fazéktöredékekre az éles nyaktörés. Ritkább a hengeres nyakú, kihajló peremű fazék (7. tábla 1.), Teleki-dűlőn rövid nyakkal (23. tábla 3.). Kisebb méretben is előfordul általában a fazékforma, tölcséres nyakú, hangsúlyozott vállvonalú Ajkán (7. tábla 2., 5.), hengeres nyakú és profilált vállú Szentgál-Teleki-dűlőn (22. tábla 8.). Ezután a bikónikus edény következik (6. tábla 6., 27. tábla 6.), jellemző, hogy lényegesen kevesebb darabszámmal képviseltetve az előző két formánál. Gyakoriságban nincs lényeges eltérés az összes többi forma esetében. Amfora tölcséres, rövid, vagy hengeres nyakkal fordul elő mindegyik lelőhelyen nem túl nagy példányszámban (6. tábla 3., 7. tábla 8., 25. tábla 5-6.). A váza a következő forma (6. tábla 4., 25. tábla 2.,7.), Ajkán megelőzi gyakoriságban a többit. A finom kerámiában a pohár a vezető forma (1. tábla 3., 29. tábla 6.), mindenütt gyakori töredék. A füzi- kúti adatsorban tapasztalható kiugrásról már volt szó Annyit lehet hozzátenni, hogy a 7. gödörben találtunk több töredéket, így nem kizárt az a lehetőség, hogy egy edény különböző darabjairól van szó. A kis váza kevés. A városlődi adatsorban a kevés pohár és a sok kis bikónikus edény valószínűleg a szubjektív besorolás eredménye. A háromrészes edény előfordulásában van némi különbség - és ennek lehet kronológiai jelentősége: Ajka-Pál-majorban (8. tábla 1., 4.) és Városlődön (43. tábla 5., 9., 10.) alig van, míg Szentgál-Teleki- dűlőn gyakoribb formának számít (25. tábla 1.), akárcsak Kaposvár-Gyertyánoson (47. tábla 5., 52. tábla 1.). Meg kell említeni, hogy Szentgál-Teleki-dűlő és Kaposvár edényformáinak egymáshoz viszonyított százalékos aránya igen hasonló képet mutat, és ez nem lehet véletlen. Tálka elhanyagolható számban fordul elő. A diagramon nem szerepelnek egyéb háztartási edények. Megemlítendő, hogy kanál (10. tábla 1-7., 21. tábla 1-2.), orsógomb (9. tábla 1-5., 31. tábla 3-4.) és -karika mindenütt gyakori, szűrő (28. tábla 8.) szintén (Ajkán csőtalpas változatban is) (9. tábla 7.), fedőgomb Ajkán (9. tábla 6.), Szentgál-Teleki-dűlőn (28. tábla 4.) és Városlődön (36. tábla 5.) került elő. Az edényformák nagyfokú hasonlósága úgy értelmezhető, hogy a meglévő időbeli különbségek ellenére a leletanyag egységes, törés nélküli. Ezek a formák tág időhatárt jelölnek ki a lelőhelyek számára, az világosan látszik, hogy egyik sem lehet korábbi Lengyel II-nél. Pontosabb korhatározás a díszítéstípusok alapján 39
