Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
történhet. Általában jellemző, hogy a vizsgált kerámiaanyagok alig díszítettek, az összes díszített töredék aránya nem haladja meg sehol sem a 22 %-ot (8. diagram). A két kis darabszámú együttes esetében a kisebb előfordulási arány nem biztos, hogy a minta nagyságára vezethető vissza, ugyanis a nagy számú Városlőd adata is alacsony. A plasztikus díszek gazdagsága jellemzi valamennyi lelőhelyet (9. diagram). A plasztikus dísszel ellátott kerámiatöredékek aránya a teljes anyagban nagyjából azonos mindenütt (7-10 %), valamivel kevesebb Szentgál-Füzi-kúton (5 %), a díszített töredékek között nézve azonban van különbség, Kaposvár és Szentgál-Teleki-dűlő adatai alacsonyabbak. Az egyes bütyöktípusok előfordulási gyakorisága érzékelhetően különbözik a lelőhelyek között. Szentgál-Teleki-dűlőn a kiugró kerek bütyök hiányzik és kevés az extrém méretű bütyök, van viszont az edényfalba olvadó kerek bütyök, szemben a másik két lelőhellyel. Városlődön a legváltozatosabb a plasztikus díszítés. Leggyakoribbak a kerek kiugró, esetenként lapos tetejű és a kétfelől benyomott, szögletesre formált bütykök. Előfordul behúzott nyakú és átfúrt bütyök is. Mindenütt találunk a fazekak nyakára helyezett nyelv alakú fogóbütyköt (13. tábla 5., 26. tábla 5., 9.). Előfordul a peremre helyezett bütyök vagy a perem kicsúcsosodása (2. tábla 1., 22. tábla 3., 29. tábla 7.). Ajkán és Városlődön nem ritka a ferdén felrakott fül és az aszimmetrikus, nem gondosan kivitelezett fül (4. tábla 3., 7. tábla 7.). A csőrös fülek esetében szintén van egy árnyalatnyi különbség, Szentgál-Teleki-dűlőn kevésbé kiugróak (27. tábla 7.), mint a többi lelőhely anyagában. Mindhárom lelőhelyen találunk álfüleket. A kaposvári leletanyag bütyökformái közül jellemzőek a szentgáliakhoz hasonló módon az edényfalba olvadó nagy bütykök, itt sem jellemző a kiugró bütyök és a nagy, felhúzott bütyök. A plasztikus díszítés jellege, változatossága alapján határozott kettősségről beszélhetünk, Szentgál-Teleki-dülő és Kaposvár áll az egyik oldalon, Ajka és Városlőd és Szentgál-Füzi-kút a másikon. Tulajdonképpen mindenütt megtaláljuk az összes előforduló bütyöktípust, mégis mutatkozik valamelyes eltérés aközött, hogy melyik lelőhelyen melyik típusok a dominánsak. Érdemes összevetni azt is, hol helyezkedik el az edényen a plasztikus díszítés, a peremről induló fül és a peremre rakott bütyök korhatározó értékű lehet (10. diagram). A peremre helyezett bütykök esetében Szentgál-Füzi-kút mutat kiugróan magas értéket és Ajka-Szent István út is magas. A peremre helyezett fülek kiegyensúlyozottabb görbét adnak. Itt az jelent érdekességet, hogy Ajka-Pál-major adata a legalacsonyabb, holott ott is magas a plasztikus díszítés előfordulási aránya az összes díszített töredék között. A festés a másik korhatározásban szerepet játszó díszítéstípus (9. diagram). A statisztikai összesítésből látszik, hogy különbségek vannak a lelőhelyek között: Szentgál-Füzi-kúton szinte alig, Ajkán és Városlődön éppen hogy csak megjelenik, Szentgál-Teleki-dűlőn nagyobb arányban fordul elő. Vörös, vörös alapon fehér és vörös alapon fekete színt használtak, a vörösnek mindegyik lelőhelyen van egy rózsaszínes árnyalata is. A vörös az általános festés, ezt használták mindenütt, a vörös alapon fehér festés csak Szentgál-Teleki- dűlőn volt alkalmazásban (30. tábla 3., 5.). A vörös alapon fekete sávos festés mindhárom lelőhelyen csak alkalomszerűen fordul elő (2. tábla 6., 30. tábla 8.). Kaposváron a festés aránya észrevehetően nagyobb az előzőeknél. Itt is uralkodó a vörös szín és megvan a rózsaszín árnyalat is. Használták a vörös alapon fehér festést. Lényeges eltérés a Szentgál környéki lelőhelyektől, hogy előfordul sárga festés, ez a leletanyagnak egy olyan rétegére utal, mely teljesen hiányzik az előbb említett körben. A festés mintájában is megfigyelhető markáns különbség, Kaposváron előfordul futóspirál, míg Szentgál környékén a kevés kivehető minta mind szögletes. A vörös alapon fehér festés és a festett töredékek előfordulási aránya alapján a korábban már kirajzolódott elkülönülést látjuk most is: Szentgál-Füzi-kút, Ajka és Városlőd egyrészt, Szentgál-Teleki-dűlő és Kaposvár másrészt. Még élesebben kirajzolódik Kaposvár és Szentgál-Teleki-dűlő különválása a többi lelőhelytől, ha a festett és a plasztikusan díszített töredékek arányát együtt nézzük (11. diagram). Ahol magas az első, alacsony a második, sőt Kaposvár esetében a festés túllépi a plasztikus díszítés arányát. A díszítés komplikáltsága tekintetében ugyanezt a képet kapjuk: Kaposvár adata igen magas, ezután Szentgál-Teleki-dűlő következik, Szentgál-Füzi-kút, Ajka és Városlőd adatai egymáshoz közelítően alacsonyak. A karcolt díszítés (ide értendő minden mélyített minta, tehát a benyomkodott pontsor is) (9. diagram) aránya Szentgál-Füzi-kúton kiugróan magas. Egy objektumban került elő több töredék. Városlődön szintén valamivel magasabb a többinél. Ez a Füzi-kúttal való rokonságot mutatja. A perem díszítettsége a fentiekhez hasonló mintázatot mutat (12. diagram). Ajka-Szent István út adatát figyelmen kívül kell hagyni, oly mértékben eltér. A többi lelőhelynél azt tapasztaljuk, hogy a perem bevag- dalása Kaposváron és Teleki-dűlőn kevésbé jellemző, mint a többi lelőhelyen. A vízszintesre vágott perem 40
