Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
környékére telepedett közösségekről van szó. A két hipotézis közötti választás előfeltétele a lelőhelyek anyagának pontos datálása volt. E hipotézisek közötti döntés végett indultak meg a szondázó ásatások, mert csupán értékelhető mennyiségű leletanyag birtokában volt lehetséges a bizonyítás. Emiatt törekedtünk nagyjából azonos nagyságú területek feltárására (100-150 m2), mert mindenhonnan azonos mennyiségű mintát szerettünk volna kapni a kerámiaelemzés számára. A kerámia kínálkozik az ilyen összehasonlításra, informatív értéke igen nagy, jól tükrözi a változásokat, ráadásul totálisan uralja a telepleleteket. Hagyományosan is ez a régészeti vizsgálat elsődleges alanya, mert még mindig a tipológia a kronológiai meghatározás elsődleges eszköze. Mind az agyag előkészítése mind a kerámia megformálása és díszítése olyan jellegzetes vonásokat eredményez, melyek a vizsgálatkor mennyiségileg leírhatók. A neolitikus kerámia helyi termék, tehát a lelőhelyek közt megmutatkozó különbségek értelmezhetők akár társadalmi szinten is abból kiindulva, hogy az anyagi kultúrában megmutatkozó tipológiai különbségek hatékony eszköznek bizonyulnak a társadalmi struktúra és kapcsolatok rekonstruálásához (O’Shea-McHale Milner 2002, Parkinson 2006), ilyen értelemben a telepkerámia széles lehetőséget kínál az interpretációra. Régészeti szempontból nézve a kerámia és az ember szorosan összetartozik, mivel az edények készítése folyamatos tevékenység és a termékek jelen vannak mindenféle szituációban. E megközelítésben az edények azonos értékűekként kezelhetők az emberekkel. Az edények tipológiai különbségei az őket készítők-használók társadalmi körülményeit tükrözik vissza, a díszítésben a dekoratív elemek hasonlóságokat és különbözőségeket jelenítenek meg. Ezek a megjelenített hasonlóságok és különbözőségek nem kizárólag időrendi viszonyok lehetnek, az értelmezés lehetőségei tágabbak. Az edény-ember azonos értékűség alapja a már említett feltételezés, melynek értelmében a társadalmi kapcsolatok levezethetők az anyagi kultúra mintázatából (Jones 2002. 105-118.). A rendelkezésre álló kerámiaanyag mennyisége elég nagy ahhoz, hogy lehetséges legyen a lelőhelyek igen részletes összehasonlítása. A leletanyag összesítésekor kontrollként szerepelt a lengyeli kultúra egy távolabbi lelőhelye, Kaposvár-Gyertyános. Az ott feltárt kerámiaanyag mennyisége azonos nagyságrendbe tartozik, mint a szentgáli anyagok és a kora is hasonló. 2.4.2. A módszer Különböző megközelítésből vizsgálva a kerámiát morfológiai és technológiai jellemzőket választottam ki, és e jellemzők alapján hasonlítottam össze a lelőhelyek anyagát. A jellemzők a következők: edényformák (tál, fazék, kis fazék, bikónikus edény, kis bikónikus edény, váza, kis váza, amfora, pohár, háromrészes edény, tálka), a kerámia díszítésének, különböző jellegzetességei (festés, plasztikus díszítés: bütyök, fül, ezek aránya, helyzete), a soványítás anyaga, továbbá falvastagsági adatok, a vékonyfalú kerámia aránya, a kopott felületű kerámia aránya, perem-oldal-alj arány, töredékesség (legkisebb, legnagyobb töredék, átlag). A jellemzők együtt leírják egy lelőhely leletanyagát, a mennyiségi adatok pedig összevethetők. Első lépésben az egyes lelőhelyek szintjén kellett vizsgálni, hogy a települési objektumok mutatnak-e valamiféle szóródást. A kis felületű Szentgál környéki feltárások egy-egy lelőhely esetében sehol sem találunk rétegzettséget, az egész leletanyag a kultúra ugyanazon időszakából való. Csupán a kontrollként használt Kaposvár-Gyertyános anyagában mutatkozott két megtelepedési fázis. Az objektumok szintjén végzett elemzés a feltárási eredményekkel összhangban nem eredményezett értelmezhető csoportosulást. A lelőhelyek szintjén eredményesebb volt az összevetés. Az alábbiakban az egyes lelőhelyek egységként szerepelnek, tekintet nélkül az előkerült kerámialeletek kontextusára. Az egyes lelőhelyek kerámiája alapján készült statisztikai adatok összevetésekor számolnunk kell néhány olyan tényezővel, melyek befolyással lehetnek a kerámia értékelésére. A feltárások során nyilvánvalóvá vált, hogy a fent említett, a lelőhelyeken felszínen gyűjtött kerámia egyöntetűségét a kerámiát a felszínen ért behatások okozták, emiatt részben módosítani kellett az eredeti elképzelést, mert hamar kiderült, hogy a feltárt leletanyagok korántsem olyan egységes megjelenésűek, mint a felszínen gyűjtöttek. A feltárások előrehaladtával az is nyilvánvalóvá vált, hogy a talajviszonyok különbözősége erősen befolyásolta a feltárt kerámia megőrződöttségét, tehát a különbségek bizonyos fokig másodlagosan keletkeztek. A grafikonokon szereplő lelőhelyek a következők: ASZ = Ajka-Szent István u., K = Kaposvár, SzF = Szentgál- Füzi-kút, T = Szentgál-Teleki-dűlő, AP = Ajka-Pál-major, V = Városlőd. A begyűjtött kerámiaanyag mennyisége befolyásolhatja az adatsorokat. (1. diagram) Ajka-Szent István út és Szentgál-Füzi-kút anyaga lényegesen kisebb, mint a többi lelőhelyé, és előfordul, hogy kiugróan eltérő adatokat produkálnak. Különösen Ajka esetében látszik ez, a kiugró eltérések a szelektált gyűjtés számlájára írhatók. 37
