Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
élete elkezdődött a II. fázis elején, és eltartott egészen a fázis végéig. E két végpont között feltehetően folyamatos volt az élet, legalábbis semmi sem utal megszakításra. Pasztózus fehér festést ugyan nem találtunk a kerámián, de véleményem szerint ez nem zárja ki a datálás helyességét. Az előkerült kultikus leletek egyedileg is alkalmasak a korhatározásra. Az idol a korai megtelepedési fázishoz tartozó 3. objektum mélyebb részéből, a 3. ásónyomból került elő, a lengyeli kultúra nagy területén gyakori leletnek számító, kanonizáltnak tekinthető ábrázolási módban készült idoltípushoz (Kalicz 1998, 67) tartozik. Legfeltűnőbb a természetellenesen hosszú, vastag nyak. A testhez képest túldimenzionált nyak a magyarországi lengyeli idolok közül a zalavárival (Szathmári 1993, 2. kép), illetve a szombathelyivei (Károlyi 1992, 36. tábla) rokonítja leletünket. Az előbbit a kultúra II. fázisának végére keltezi Szathmári Ildikó (1993, 33), utóbbit a késő lengyeli időszakra Károlyi Mária (1992, 44). Az idol másik jellemző vonása a kartöredékből kikövetkeztethető kartartás. A korai lengyeli idolok sajátossága a vízszintes karcsonk. Morvaországi darabokon jelenik meg az előre felemelt kar Vladimír Podborsky idolokra vonatkozó periodizációja szerint a II. és III. fázisban (1970, 284-285), a morva festett kerámia Ib-IIb időszakában (Podborsky 1985,210-211). Legismertebb példánya ennek a típusnak a Hluboké Masűvkyban talált idol (Maresová 1971, 1. tábla; Podborsky 1985, 103. ábra). A kaposvári töredék azt a határozott benyomást kelti, hogy a karok előre álltak, tehát az említett morva idoltípusra emlékeztet. Rokon vele egy jaroméricei töredék (Podborsky 1985, 48. ábra) és a wetzleinsdorfi ülő idol felsőteste (Ruttkay 1973, 1. tábla). Korát illetően a kaposvári szobor a morva párhuzamok alapján semmiképpen sem keltezhető a lengyeli kultúra legelejére. Tekintettel a wetzleinsdorfi (Ib) és a zalavári (II) példányokra is, a II. fázisba kell sorolni. Előkerült a leletmentés során két „zsámoly” vagy „trónus” töredéke, az egyik az idollal azonos objektumban, a 3. ásónyomban, a másik a 8. objektumban. E két tárgy valamelyike tartozhatott a szoborhoz. A bütyökdíszes darabhoz egészen hasonló ismert Wetzleinsdorfból (Neugebauer-Maresch 1995. 47. kép 10.) a MOG Ib időszakából. A hasonlóság oka, hogy mindkettő a fából készült eredetit utánozza hűen. A morva festett kerámiában ugyanez a zsámoly a III. fázisba sorolt Strelicén fordul elő (Podborsky 1970. 12. ábra 5.). A kis négyzet alakú agyagoltárkák gyakoriak a lengyeli kultúra egész területén, legtöbb Santovkán került elő (Pavúk 1981. 293.). Az átfúrt bütyökkel díszített darab párhuzamai a klasszikus fázisból valók (Bánffy 1997. 6. kép 4., 5.9. kép 2., 4.). Az állat alakú mécseshez hasonló darabok Mórágyról ismertek, a II. fázisban fordulnak elő (Zalai-Gaál 1995. 24.). Korhatározás szempontjából kevésbé használható a leletegyüttes legtöbb kérdést felvető darabjai, az arcos töredékek. Az edény vagy edények darabjai szemétgödrökben voltak, mégpedig az egyik a 8. objektumban, egy hatalmas gödörben, ahol a két megtelepedési fázis anyaga keverten fordult elő, sőt Sopot kerámia is keveredett bele. A másik darab a 18. gödör tetején volt, a gödör anyagába szintén keveredtek Sopot leletek. A kerámia anyaga alapján az arcos töredékek a lengyeli kultúrába sorolhatók, bár ez a megjelenési forma abban idegen, inkább a zselízi arcos edények arcábrázolásait idézik (összefoglalva és további szakirodalommal: Kalicz 1998, 27-30, Abb. 12-13; Virág 1997). Ha az arcábrázolás egyes részleteit nézzük, találunk azonos elemeket a lengyeli kultúra arcos edényein. A plasztikus borda ott is megtalálható szemöldökként (Sé - Kalicz 1998, Abb. 38). Megtaláljuk a nagy orrot is, például az egyik svodíni arcos edényen (Némejcová-Pavúková 1998,65). Túl sok a bizonytalanság, ezért a datálásnál ezeket a darabokat figyelmen kívül kell hagyni. Összefoglalóan megállapítható, hogy a kultikus leletek legkorábbi párhuzamai MOG Ib korúak, a hasonló formájú négyszögletes agyagoltárok a II. fázisban fordulnak elő, az idol szintén, bár ez utóbbi magyarországi párhuzamai és kidolgozásának meglehetős durvasága alapján inkább a lelőhely későbbi rétegéhez tartozhat. A kultikus leletek tehát megerősítik a kerámia alapján történt datálást. 2.4. A lelőhelycsoport kronológiai helyzete 2.4.1. A kerámia statisztikai elemzése A kerámiaelemzés egyik célja annak eldöntése volt, hogy a bánya körül letelepült falvak mennyiben tekinthetők egykorúnak. A felszíni gyűjtésből származó leletek teljesen egyöntetűnek mutatkoztak, emiatt felmerült az az akkor nagyon valószínűnek tűnő feltevés, hogy valamennyi lelőhely azonos időben élt, tehát a bánya köré települt egykorú, határozott funkcióval rendelkező telepek voltak. Másrészt nem volt kizárható az a feltevés sem, hogy különböző időpontokban, esetleg ciklikusan, de azonos céllal, a kőnyersanyag kitermelésének szándékával a hegy 36
