Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
A csonkakúpos tálak egy részéhez csőtalp tartozik (22. tábla 1-4.). A csőtalpak magasak, hengeresek, esetleg széttartóak, aljuk egyenesre vágott. A tálnál jóval kevesebb, de mégis jelentős mennyiségű a fazék. Megtaláljuk a kihajló peremű és a tölcséres nyakú formát (26. tábla 3-4., 6., 28. tábla 5.). Több rövid, hengeres nyakú, hangsúlyozott vállú darab is előfordul (23. tábla 6.). Akis fazekak jellemzője a hengeres nyak, profilált váll, mely úgy keletkezik, hogy a váll domborulatán kis bordaszerű törés fut körbe (24. tábla 8., 25. tábla 3.). A bikónikus edénytöredékek következnek a gyakorisági sorban, ezek azonban lényegében különböző edényfajtákból származnak, sőt vannak köztük a finom kerámiához sorolható kis töredékek is. A nagyobb bikónikus darabok egy része tál (25. tábla 2.), de vannak erőteljesen bikónikus töredékek is (28. tábla 8.). Lényegesen kevesebb a váza. Kihajló vagy hengeres nyakú, ívelt vállú, magas edények tartoznak ide, általában nélkülözik a díszitést (26. tábla 2., 27. tábla 7.). A vázával nagyjából azonos a háromrészes edények aránya. Kis, vékony falú edényről van szó hengeres nyakkal, éles nyakvonallal, domború vállal, éles hasvonallal és homorúan ívelt alsó résszel, az edény általában díszített, festett (27. tábla 1., 31. tábla 8., 10-11., 32. tábla 1.). Ide tartoznak az erősen bikónikus, kiugró hasvonalú töredékek is. Az amforák a fazekakhoz hasonlóan kihajló pereműek, tölcséres vagy hengeres nyakúak, öblös testtel. Jellemzőjük a peremről vagy vállról induló fül (24. tábla 4., 25. tábla 4., 27. tábla 5-6.). Vannak miniatűr edények is. A tálaknál már esett szó kis tálkákról, előkerült továbbá egy kis vastag aljú, bikónikus hasú edénytöredék is (31. tábla 6.). Az egyéb házi kerámiát képviseli egy fedőgomb (30. tábla 4.), valamint szűrőtöredékek (24. tábla 9-10., 30. tábla 3., 8.). Kanáltöredékből 45 került elő, valamennyi nyélcsöves, rövid, kerek keresztmetszetű nyéllel (23. tábla 1-2.). Egészen nagy kanalak is vannak köztük, egyikük keskeny, hegyesedő nyelű, de az is nyélcsöves (30. tábla 7.). Előfordul a tálka formájú kanál is, amelyik leállítható, mert alja van (23. tábla 1.). Orsógombból 3 töredék került elő, gömbös, nyomott gömb alakú (33. tábla 4.) és egy díszített, melynek hasán ujjbenyomással tagolt borda fut körbe (33. tábla 3.). Oldaltöredékből kialakított, átfúrt orsógomb 7 van az anyagban (33. tábla 5.). Afinom kerámia aránya 20 %, főleg pohár formájában fordul elő (27. tábla 3., 32. tábla 2.), bár ez ebben az esetben gyűjtőfogalom. A poharak kihajló pereműek vagy hengeres nyakúak, öblös vállúak. Előfordul hangsúlyozott nyakú forma, a nyak hangsúlyozása körbefutó bekarcolt vonallal történik (31. tábla 9.). A has gömbös, bikónikus, esetleg homorúan ívelt aljú. Gyakran festettek a töredékek. Kevés a kis vázára utaló hosszú nyakú peremtöredék (27. tábla 2.). Két darab kultikusnak meghatározható töredéket találtunk. Az egyik egy hatalmas idolláb töredéke, hengeres, ovális keresztmetszetű, alul kissé szűkülő henger alakú tömör agyagtárgy, alul a bokát kis kerek, hegyes bütyök jelzi, a lábfej hiányzik (33. tábla 8.). A másik tárgy igen töredékes. Nagyjából négyzet keresztmetszetű tárgy egyik oldalán bemélyedéssel, ún. állat alakú mécses töredéke (33. tábla 6.). Díszítés: A kerámia festése megőrződött a talajban, nagyrészt ennek tudható be, hogy a Szentgál környéki lelőhelyek közül itt a legmagasabb a festett kerámia aránya, az összes kerámia 7,3 %-a. A festés alapszíne a vörös, de a valódi vörös mellett megjelenik egy rózsaszínűnek mondható színváltozat is. A vörös mellett még fehér festés fordul elő vörös alapon. Egy-két esetben kivehető a minta: széles ferde sávok (32. kép), váltakozva vörös és fehér (21. tábla 7.); vörös alapon fehér sávok (32. tábla 3., 6.; cikcakk (esetleg meander?) vörösre festve, közte fehér foltok (32. tábla 2.). Egy csőtalptöredéken vörös alapon fekete sáv figyelhető meg (32. tábla 8.). A festést alkalmazták az egész felületen, néha az aljon is, kívül és belül vagy csak belül (21. tábla 7.). Leggyakrabban csonkakúpos tálon fordul elő, valamint csőtalpon, háromrészes edényen, poháron, vázán, behúzott peremű tálon, valamint meghatározhatatlan formájú nagyobb edénytöredéken. A plasztikus díszítés aránya ezen a lelőhelyen a legmagasabb. Ebben az esetben a darabszám nagysága nem jelent egyben formagazdagságot is. Legtöbb a kerek bütyök, félgömbös (24. tábla 11.) lehet lapos tetejű (24. tábla 14.) vagy hegyesedő (24. tábla 1.). A kisebb edényeken kis kerek vagy lencse alakú bütyköket találunk (33. tábla 1-2.). Nem hiányzik az ovális bütyök sem kis és nagyobb méretben. A kerek bütyök lehet az edényfalba olvadó (28. tábla 7-8.), kétfelől benyomott (23. tábla 3.), ritkán átfúrt (23. tábla 4.). Gyakori fazekak nyakán a függőlegesen felrakott nyelv alakú bütyök (23. tábla 6., 26. tábla 6.). Alapvető különbség a többi lelőhely anyagával szemben, hogy a kiugró kerek bütykök itt hiányoznak. Kevés az extrém méretű bütyök. Egyedi esetben előfordul 26
