Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)

2. A feltárások eredményei

7. kép: Ajka-Pál-major, a lelőhely Fig. 7. Ajka-Pál-major, the site

dörbetöltést, omladékot. Ugyanakkor voltak a feltárt területnek bizonyos részei, ahol az agyag erősen kavicsossá vált, ilyen helyeken gyakorlatilag nem volt megfigyelhető semmilyen jelenség, mint pl. a 2., 4. és főleg a 9. szelvényben.

A lelőhely feltételezett középpontjában nyitottunk kutatóárkot, majd ehhez igazodva szelvényeket. Az összefüggő felület ellenére nehéz a feltárt objektumok összefüggéseit megtalálni, mert a házaknak, gödröknek csupán töredékeit ismerjük, a jelenségeknek több értelmezése is lehetséges. Az objektumok ismertetésénél az egymáshoz tartozó jelenségek együtt szerepelnek. Alapvetően két telepjelenséget lehet elkülöníteni, az egyik a feltárt terület északnyugati, a másik a déli felét elfoglaló házrészlet. A viszonylag kis feltárt terület igen gazdag leletanyagot adott: a házomladékban összeillő cseréptöredékek voltak, tűzkőeszközök (a korábbi feltárások szilánkanyagához viszonyítva sok az eszköz), köztük volhyniai kova is, valamint kis zöld csiszolt balta töredékei és egy csonteszköz töredéke. Állatcsont egyébként nem maradt meg, a talajban elbomlott. A lelőhelyről ismerünk egy teljesen szétszántott hamvasztásos sírt is. A sírhoz tartozhatott egy csőtalpas tál néhány darabja. A sír az 1. objektumhoz tartozó omladékrétegbe volt beásva, foltja nem volt megfigyelhető.

17

8. kép: Szentgál-Füzi-kút, a lelőhely a feltárt szelvényekkel Fig. 8: Szentgál-Füzi-kút, the site with the uncovered cuttings