K. Palágyi Sylvia (szerk.): Római kori lószerszám- és járomveretek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2003)

rendeződve ugyancsak niello díszítette. A vonólovak szerszámzatával együtt egy egységes garnitúrához tartoztak.

A szóba jöhető veretek egy részét csak feltételesen fogadhatjuk el lószerszámnak. A szegecsek, csüngök némelyikét ugyanis pl. övékén is viselhették. Erre a bizonytalanságra tekintettel, gyűjteményünk néhány darabjának bemutatását elvetettük, némelyiket pedig, a tévedést kockáztatva, szerepeltettük katalógusunkban.

Az egyszerűség kedvéért használt “veret/ek” megnevezés félrevezető lehet. Legtöbbször valóban szíjveretekről, más esetben azonban inkább szíjbújtatókról, csatokról stb. van szó. A katalógus leírásainál azonban pontosabb meghatározásokra törekedtünk.

A katalógus első részében a lószerszámokat, a második részében a jármokat, ill. azoknak, a kézirat lezárásáig beleltározott és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében ma fellelhető alkatrészeit soroljuk fel. Leírásunkat fényképekkel, esetenként l:4-es rajzokkal illusztráljuk. Azokban az esetekben, amikor a már elkészült és kiállítási tárgyként felszerelt kantárrekonstrukciók miatt nincs lehetőségünk a tárgyak egyenkénti fényképezésére, különösen ragaszkodunk a rajzos ábrázolásokhoz.

4