K. Palágyi Sylvia (szerk.): Római kori lószerszám- és járomveretek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2003)
A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményének római kori anyagát bemutató tervezett katalógusaink közül a másodikat a római kori lószerszámoknak és járomvereteknek szenteltük. Témaválasztásunkat indokolja, hogy a Laczkó Dezső Múzeum új, “Térjünk a tárgyra!” című állandó kiállításán is bemutattunk néhány lószerszám-rekonstrukciót (PALÁGYI 2003, 56. 139. kép), valamint hogy a balácai római kori villagazdaság főépületében ebben az évben egy hasonló témájú kamarakiállítást készültünk rendezni. Szerencsésnek mondható feltárások tették lehetővé, hogy ma a veszprémi múzeum jelentős, Pannóniában egyedülálló lószerszám-garnitúrákat mondhat magáénak. A legszebb lószerszámok halomsírokból kerültek elő, összesen négy az inotai két halomból és egy a balácai villagazdaság nagyméretű halommal borított temetkezőhelyéből (PALAGYI 1981, PALÁGYI 1996). Az építkezésekkel megbolygatott tihanyi lótemetkezés szerszámdíszeinek összeállítása is megrajzolható volt a megmaradt leletek alapján (PALÁGYI 1990). A veszprémi múzeum régészeti kataszterének leírása alapján Balatonfőkajáron sem zárhatjuk ki a halomsíros temetkezés lehetőségét. (PALAGYI 1989, 81.) A lószerszámok és a járomalkatrészek döntő többsége Veszprém megyéből származik, elsősorban tehát halomsíros temetkezésekből, ill. villagazdaságok területéről (Baláca, Gyulafirátót-Pogánytelek, Szentkirályszabadja-Romkút). Az ismeretlen lelőhelyű tárgyak eredeti lelőhelye a veszprémi múzeum régészeti anyagának 1953-mal megkezdődött újraleltározásának idejére, mint a mécseseknél is, végképp feledésbe merült. A lószerszámokat technikai kivitelük, felületkezelésük alapján három fő csoportba oszthatjuk: ezüstszállal tausírozott kantárveretek (Inota, 1. és 2. halom hátaslova, Baláca), niellóval díszített, ónozott felületű bronzveretek (Inota, 2. halom), valamint az öntött, többször áttört bronz kantár-, szügyelő- és farhámdíszek (Baláca, Tihany stb.). Néha az ezüstszál-berakású veretek háromágú, ill. áttört peltadíszítményekkel vegyesen alkották a garnitúrát (Baláca). A bronzveretek felületét Balácán is ónozták. Jó leletösszefüggések hiányában az öntött, áttört bronz lószerszám-leleteket/garnitúrákat általában a Kr. u. II—III. századra keltezik. Ez utóbbiak és az ezüstszállal tausírozott vas szerszámdíszek között az összekötő kapocs Baláca, ahol mindkét csoport elemei egy garnitúrán belül szerepeltek. Az inotai 1. és 2. halom hátaslovainak ezüstszál-berakású kantárdíszei - úgy tűnik - nem keltezhetők együttesen sem későbbre, mint a II. század 2-3. évtizede. (Palágyi in PALAGYI-NAGY 2000, 154.; in PALAGYI-NAGY 2002, 141.). Az inotai 2. halom jármának bronz szíjvezető karikáit, szíjkapcsoló vereteit sorba vagy háromszögekbe 3
