Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Nagy Mariann: A Dunántúl társadalmának polgárosodása az 1862. évi birodalmi adóstatisztika tükrében

míg az 1000 lakosra jutó adóösszeg nagysága a polgárosodás mértékének volt egyik jellemzője az adott térségben (ez a jövedelemképződés mértékét és sűrűségét egyaránt jelzi). Az 1862-es birodalmi adóstatisztika 102 adókörzetet (Finanzkreis) sorol fel. Magyarország 26, Erdély 5, Horvátország 4, Ausztria 57, Velence 9 adókörzetből állt. A Dunántúlon a soproni adókörzethez Sopron és Vas megye, a győri adókörzethez Győr, Mosón és Veszprém megye, a pécsi adókörzethez Baranya és Tolna megye, a nagykanizsaihoz Zala és Somogy megye, a budai adókörzethez Fejér, Esztergom és Dél-Komárom, a pestihez pedig Pest megye tartozott. Az adatközlés értékét az adja, hogy nagyon gazdag bontásban (több száz foglalkozásrajövedelemforrásra nézve) közli a kivetett adót és területileg is jól bontott, s így lehetővé teszi a regionális összehasonlítást. Érdekes képet kapunk, ha összevetjük az egyes tartományokban kivetett adó szerkezetét (1. táblázat). Az osztrák tartományokban kivetett földadó kb. a felét teszi ki (52%) az összes adónak, ami valamivel alacsonyabb a birodalmi átlagnál (60%), míg Magyarországon az összes adó 70%-a földadó. Érdemes még kiemelni Alsó-Ausztria és a Tengermellék esetében a házadó magas részesedését (nyilvánvalóan a két nagyváros, Bécs és Trieszt miatt), illetve azt a tényt, hogy ezekben a tartományokban a legmagasabb, a birodalmi átlagot messze meghaladó a jövedelmek után kivetett adó fejenkénti (egy lakosra jutó) összege. Magyarországon a jövedelmek után kivetett adóösszeg csupán nyolc százaléka az összes adónak.

4 A továbbiakban ennek a nyolc százaléknak, azaz a jövedelmi adónak a regionális eloszlását fogjuk vizsgálni. Az 1862-es birodalmi adóstatisztika a jövedelmi adóköteles foglalkozásokat két főcsoportra osztotta: az iparira (Gewerbe) és a kereskedelmire (Commerzialgewerbe). Ez utóbbiba sorolta be valamennyi, az ipari tevékenységen kívül eső foglalkozási kategóriát, így pl. a vendéglátást, a kereskedelmet, a szállítást, a szórakoztató ipart, a mezőgazdasági nagybérlőket, az állami jövedékek bérlőit, a hitelintézeteket. Ide tartoztak továbbá az önálló értelmiségiek is: az ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, bábák, az 74