Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Városkép - Varga Éva: A „modernizáció” Kaposváron a városkép változásainak tükrében

VARGA ÉVA A „modernizáció" Kaposváron a városkép változásainak tükrében Volt valaha egy nemzedék, amely ha szerencsés volt, s így elég hosszú életű, akkor elmondhatta magáról, hogy nem akármilyen idők tanúja volt, mert ifjan érte 1848, érett férfikorban a kiegyezés, s még a szenilitás határa előtt a millennium és századelő. így hát alapélményül kapta a történelemtől Európának még ebben a régiójában is a „modernizációt" az élet minden terén. így volt ez szűkebb pátriámban, Kaposváron is. A somogyi megyeszékhely 1848-ig az Esterházyak mezővárosa volt. Alig különbözött egy nagyobb falutól. Visszaemlékezésében Bergel József orvos az 1836-os városképet így szemlélteti: „Kaposvár hosszú, 4-5 rövid mellékággal ellátott, kissé görbe faágot képezve, még igen hézagosan volt házakkal beépítve. Ezek pedig legnagyobb részben kolbász alakúak voltak az udvar hosszában, ritkán volt bennük több, mint egy szoba az utczára, a házak között nagy udvar terült el, karókkal bekerítve."

1 Nem sokat lendített ezen a látványon a barokk templom sem, mely 1748-ban téglából épült egyhajós szerkezettel, hegyes, sisakos tornyával. Az idegen utazóban a gyanút, hogy ez mégiscsak több egy falunál, legfeljebb néhány középület látványa ébreszthette fel. Ezek közé tartozott a templom melletti egyemeletes, klasszicista stílusú nemzeti iskola, kapuja fölött „A HAZA KIS POLGÁRAINAK" felirattal. S még inkább a vele szemben lévő, 1806-ban megnyitott négyosztályos gimnázium földszintes épülete, valamint a főtéri egyemeletes Korona vendégfogadó és a városháza hat szobával és a börtönhelyiséggel. Ehhez az épületegyütteshez tartozott a nemzeti iskolához támaszkodó barokk épület, az Esterházyuradalom tiszttartói laka, az ún. Dorottya-ház, mely kiváltképp arról vált nevezetessé, hogy ez Csokonai Dorottyájának színhelye. A főutca túloldalán tovább sétálva, a sárból vert parasztviskók 359