Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - T. Mérey Klára: Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pés)

E három, statisztikai alapon történő megközelítés - a számadatokat tekintve - arra mutat, hogy mindhárom, eltérő típusú településen a városi társadalom szerkezete alig-alig tért el egymástól. A foglalkozás megoszlása a természeti adottságok (jó fekvés, bánya!) szerepének a jelentőségét húzza alá. A nemzetiségi kép a kialakuló településeken majdnem azonos arányokat mutat, s ez végül is azt reprezentálja, hogy ezen a régen még elvadult és nehéz megélhetést nyújtó területen 200 év alatt egy azonos alapokon nyugvó városi társadalom alakult ki. A vallások viszonylagos sokszínűsége viszont a kulturális örökség eltérő voltára hívja fel a figyelmet. Egyenként tekintve át eddigi vizsgálatainkat azt kell megállapítanunk, hogy e három, népességszámában, forgalmában és „hangulatában" is más, a közigazgatásban különböző funkciókat betöltő település társadalmi szerkezetében valóban kicsi, de jelentős eltéréseket mutat. Az iparforgalmi népesség, amely a városi polgárság gerincét adta, Nagyatádon a kereső népesség 48%-át, Nagykanizsán 50 és Pécsett 54%-át adta 1910-ben. A közszolgálat és a szabadfoglalkozásúak aránya - mint már láttuk Nagykanizsán a keresők 5%-a, Nagyatádon és Pécsett viszont egyaránt 8%-a volt! Azonos az arány, csak éppen összetételében más: a kisvárosban nem azt a magasan kvalifikált értelmiséget jelentette, mint Pécsett, ahol a város vezetői nagyon büszkék voltak jól képzett jogászaikra és orvosaikra! A települések akkori társadalmának számszerű megközelítése tehát nem ad, nem adhat tiszta és hiteles képet a városi polgárságról. A korabeli beszámolók, leírások kiegészítik a számok nyújtotta információkat. Mindig jellemzi a várost, hogy adott időszakban mi áll polgárai törekvéseinek a középpontjában. Nagyatád járási székhely, nagyközség s egykori mezőváros vezetőinek álma a századfordulón a művelt polgárokat képző, az elemi iskola négy osztályát színvonalasan kiegészítő négyosztályos polgári iskola megteremtése volt. 1903-ban meg is nyílt a fiú, majd négy évvel később a leány polgári iskola, amelynek megteremtését elsősorban a település iparos lakossága szorgalmazta. A következő műveltségi fok elérésének lehetőségét is 33