Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Huszár Zoltán: Munka, munkaidő és bérezés a Dunagőzhajózási Társaság pécsi bányavidékén és Steirmarkban a 19. század végén

A munkaidő meghatározásánál a DGT nem vette figyelembe az 1891:XIII. te, „az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről" szóló rendelkezését.

28 A törvény 1. §-a kimondta, hogy „Vasárnapokon, valamint szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell." Ugyan a törrvénycikk 5. §-a a bányászati és kohászati üzemekre, az állami pénzverdére kivételt adott, de csak a pénzügyminiszter engedélyével. Erről a törvényről a Szabályzat készítői nem vettek tudomást, illetve a pénzügyminiszter engedélyét erre vonatkozóan nem ismerjük. A Szabályzatból a hivatalos munkaidőről, illetve beosztásról értesülhetünk. A valóságos helyzet ennél azonban gyakran sokkal rosszabb lehetett, hiszen a századforduló sztrájkmozgalmai szinte kivétel nélkül a „törvényes" munkaidő betartására is irányultak.

29 A munkaidő Steiermarkban

30 A 19. század második felében elvileg minden munkahelyen volt „Munka- és üzemrend", amelyben a munkaadók és munkavállalók közötti viszonyt kellett rögzíteni, mégis kevés vállalat tartotta be azt. A munkaidő hosszúsága az iparban nagy különbségeket mutatott. A nagyiparban foglalkoztatott munkaerő rendszerint napi 10-12 órát dolgozott. Ebbe beletartozott a két órás pihenőidő is. A kohászatban egy műszak hossza 12 óra volt, beleértve az egy órás szünetet, míg más területen tíz órát kellett dolgozni. A kisiparban az is előfordult, hogy a munkaidő napi 14 óra volt, miközben a nagyiparban a 10-11 órás munkaidő volt az általános. A bányamunkásoknál egy műszak többnyire 12 órás volt. 14 év alatti gyermeket naponta nem hosszabb mint tíz óra, a 14-16 év közöttieket maximálisan napi 12 órában lehetett foglalkoztatni. Gyakran előfordult, hogy fiatal segédmunkásokat éjszakai munkára is alkalmaztak Az ebből adódó szörnyűséges viszonyokra az 1882-1884-es iparhatósági vizsgálat, illetve jelentés derített fény, amely az ausztriai ipari munkásság helyzetét igyekezett feltárni. A jelentés megállapította, hogy hihetetlen szabálytalabságok uralkodnak, amelyeknek okai elsősorban a 241