Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

A másik kiemelkedő vezető banktisztviselő Bolgár Tivadar volt. Bolgár a kereskedelmi akadémia elvégzése és a fővárosi székhelyű Leszámítoló Banknál, a Pécsi Légszeszgyárnál eltöltött gyakornokoskodás után lett a Pécsi Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója. Színes közéleti szemilyiségként kiemelkedő volt helyi sportvezetői és országos sportlapszerkesztői tevékenysége is. De ő rendezte meg Európában az első világháborús hadikiállítást 1914 októberében, valamint a városi mentőszolgálat megszervezése is a nevéhez fűződik. Megvizsgálva az 1914-t közvetlenül megelőző időszakban a pécsi pénzintézetek mérlegadatait, világosan kitűnik, hogy a banki üzletek forgalma a századforduló táján ugrásszerűen megnövekedett: az intézetek egyre tőkeerősebbé váltak, sok tekintetben megelőzték a dunántúli vetélytársakat, például Győrt, amelyik váltótárcáját és betétállományát tekintve elmaradt Pécs mögött.

37 A pécsi gazdasági és pénzügyi élet fellendülésével párhuzamosan megnőtt a fiókhálózatot kiépítő fővárosi nagybankok érdeklődése a helyi pénzintézetek iránt (annál is inkább, mert csak egyetlen budapesti banknak volt helyi fiókja), ami azonban a pécsi pénzvilág merev ellenállásába ütközött. A három legnagyobb pécsi pénzintézet (a Pécsi, a Pécs-Baranyai Takarékpénztár, ill. a Kereskedelmi és Iparbank) 1918 elején megállapodott a pécsi pénzpiac integritásának védelmében: „A jelen megállapodást létesített pénzintézetek egyike sem fog budapesti, wieni, vagy bármely vidéki pénzintézettel olyan szerződést létesíteni, mint fúzió, affíliáció, érdekközösség, szerződéses megállapodás stb. Melynek következtében valamely ilyen pénzintézetnek a saját ügyvitelnek befolyást..., ill. összes üzleteiben részesedést biztosít."

38 A dinamikus Visnya Ernőt a „Pécs a pécsieké" elv irányította tevékenységében, világosan kifejezésre juttatva, hogy a pécsi gazdaság fejlődésének gyümölcsei a város fejlődését kell hogy szolgálják. „Célkitűzésem, a város anyagi és értelmi szintjének növelése érdekében, egy olyan városfejlesztő politikának megnyerni a kormányköröket, mely nem juttat mindent a fővárosnak, s reményünk lehet arra, hogy a vidéki városok a haladás gócpontjaivá és az anyagi jólét központjaivá is válnak."

39 (A 227