Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

majd pedig egy új, hiánypótló pénzintézet, a Pécsi Kereskedelmi és Iparbanknak (a város első bankjának) az alapításában vállalt döntő szerep. A Takarékpénztár több dél-dunántúli hitelintézet affiliálásával és fővárosi tőkekihelyezéseivel részt vett a budapesti Hungária Ált. Biztosító Rt. létrehozásában, sőt külföldi tőkének a pécsi bankpiacra történő bevonásával tevékenyen részt vállalt az integrált hazai bankpiac kialakításában is.

31 A helyi bankpiac fellendülése következtében megnőtt a fővárosi pénzintézetek érdeklődése is a város iránt, melynek közvetlen bizonyítékaként a Hitelbank 1905-ben megnyitotta pécsi fióküzletét. A pécsi bankpiac átalakulását mutatja a pénzintézeti elit öszszetételének megváltozása is. A korábbi magánbankházak jelentőségüket vesztették és a tulajdonos halála után az utódok általában már nem folytatták tovább az üzletet. Az Ullmann-bankház esetében (az alapító Ullmann M. Károly 1900-ban bekövetkezett halála után) először 1911-ben, majd 1913-ban lezajlott sorozatos csődök a korábban jelentősnek tekinthető magánbankok lehanyatlását példázzák.

32 Bukásuk okai igen összetettek: a magánbankárok nem voltak modern értelemben vett professzionális bankszakemberek, s általában eredeti kereskedelmi vállalkozásaik mellett folytatták bank- és váltóüzletüket. Sőt maga Ullmann Károly egy trieszti biztosítótársaság főügynöki teendői mellett a Pécsi Sertéshizlaló Rt. alapító tagja is volt. Egy másik magánbankár, Grün Zsigmond, váltóüzletének 1873-as csődje után pedig visszatért a szeszkereskedelemre, váltóüzletét pedig a Pécsi Takarékpénztár vette át. A magánbankházak likviditási nehézségei együtt jelentkeztek a pécsi borkereskedelem 1890-es években bekövetkező lehanyatlásával; hiszen a korábbi tradicionális (és tehetős) ügyfeleiket elvesztő, lecsökkent tőkeerejű cégek már nem tudták kielégíteni az újonnan beinduló, részvénytársasági formában szerveződő ipari és kereskedelmi beruházások megnövekedett fínaszírozási igényeit. De más téren sem tudtak versenyezni az egyre inkább professzionizálódó nagybankok és takarékpénztárak üzletvitelével és az ezeket működtető szakembergárdával.

33 225