Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

ez abszolút számokban csak hét főt jelentett, akik öt családi va­gyonhoz kötődtek. A városban a takarékpénztárak mellett több magáncég (Grün, Ullmann, Schapringer, Krausz bankházak) is foglalkozott bank- és váltóüzlettel, melyek közül kiemelkedett a Nagykanizsáról Pécsre áttelepült Schapringer Joachim, aki ter­mény- és sertészsír-kereskedőként működtette váltóüzletét. A város hiteléletének fejlesztésében nagy érdemeket szerzett azál­tal, hogy az 1882-ben alakult Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara alelnökeként - mint a jegybank egyik legjobb helyi adósa, majd váltóbírálója - kezdeményezte az Osztrák-Magyar Bank helyi fiókjának felállítását. Életútja, szerteágzó kereskedelmi és banki kapcsolatai jól példázzák a személyes kapcsolatok szerepét a du­nántúli bankpiacok közti kapcsolatok erősödésében. 22 A másik nagyobb magánbank Ullmann M. Károlyé volt, akinek bank- és pénzváltóüzletén kívül ipari érdekeltségei voltak, s emellett egy trieszti biztosítótársaság főügynökségét is vezette. Rokona volt „baranyavári" előnevű Ullmann Mór Györgynek, a tőzsde ké­sőbbi elnökének, aki a család Pécsről Budapestre költözött nagy­kereskedő ágának a leszármazottja. Az ő életútja a szűknek bizo­nyult helyi gazdasági keretek közül kitörő és a főváros felé gra­vitáló vállalkozót példázza (fia Adolf már a Magyar Általános Hitelbank ügyvezető igazgatója). 23 A fentiek ellenére - különö­sen pedig a kereskedelmi bankokat is működtető győri hitelélet­hez hasonlítva - Pécs pénzpiaca a századforduló időszakáig meglehetősen szerénynek mondható. Egyrészt a hatalmas betét­állományt felhalmozó, de a kereskedelmi hitelezés formáit na­gyobb mértékben ekkor még nem gyakorló takarékpénztárak működése, másrészt pedig a kevésbé tőkeerős magánbankházak tevékenysége - sok esetben hiánypótló szerepe -jellemezte a he­lyi pénzpiacot. S különösen eleinte ez utóbbiak tevékenysége se­gítette a helyi kereskedelmi és ipari vállalkozásokat rövidlejáratú hitelekkel való ellátásukban. A városban sokáig az egyetlen nagyobb bank az 1887-ben megnyitott jegybanki fiók volt, mely az 1890-es évek közepén a dunántúli fiókok között még a legnagyobb forgalmat bonyolította le, de alig másfél évtized múlva a győri és a nagykanizsai fiókok 222

Next

/
Thumbnails
Contents