Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

gazdasági fejlődésében - ellentétben a végérvényesen lehanyatló kisebb városokkal - a 19. század utolsó harmadában törés figyelhető meg, amely a helyi gazdaság szerkezetváltásának átmeneti nehézségeiből fakadt. Győr esetében azonban a dunai gabonakereskedelem az 1880-as években bekövetkező végleges hanyatlása, illetve a hagyományos piaci kapcsolatok megszűnése szerencsésen egybeesett a helyi, de leginkább a külföldi ipari tőkebefektetések új hullámával, melynek következtében a kedvező fekvésű város az ország egyik legjelentősebb ipari központjává vált.

12 Elsősorban a helyi gazdaság késői szerkezetváltásából fakadó gazdasági változások (dunai kereskedelem lehanyatlása, borkereskedelem hanyatlása) barométerként tükröződtek a helyi pénzügyi élet átalakulásában is.

13 Nézzük meg mindezt egy kissé részletesebben is! A pénzintézeti hálózat kiépítése itt igen korán - jóval a kiegyezés előtt megkezdődött. Győrben már 1839-ben fiókot létesített az Osztrák Takarékpénztár, kihasználva a közeli fekvésből adódó előnyöket, de a következő évtizedben a jelentősebb dunántúli városokban (Sopron, Győr, Pécs, Székesfehévár, Nagykanizsa, Veszprém, Kőszeg, Esztergom) egymás után alakultak helyi alapítású takarékpénztárak. A kiegyezés után a kisebb településeken is megjelentek a pénzintézetek, ami az alacsonyabb hierarchiaszintek hitelintézeti infrastruktúrájának gyors kiépülését eredményezte.

14 Az 1880-as évekre a Dunántúlon volt a hitelintézetek hálózata a legsűrűbb, nem véletlenül, hiszen itt már a reformkorban nagy lendületet vett a takarékpénztár alapítási mozgalom, melynek többek között egy hallatlan nagy előnye is volt a bankokkal szemben, nevezetesen a stabilitásuk, amit az 1873-as krach során bizonyíthattak. Az előny azonban a századvégre hátránnyá válik, mert a fellendülő vállalkozások a sokkal tőkeerősebb, univerzális ipari és kereskedelmi bankokat igénylik. Bár a bankintézetek hiányának igazi oka a takarékok tradíciói mellett az, hogy az igazán tőkeerős vállalkozók, akik a kereskedelmi és iparbankok valódi ügyfeleivé válhatnának a századforduló időszakáig még nem jelentek meg nagyobb számban a dunántúli városokban. Az 1910-es évekre azonban a hitelintézeti hálózat - különösen a keleti régiókban - a 217