Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Csekő Ernő: A szekszárdi virilisek összetétele 1872–1918 között

Mint látható, az egész korszakban érvényesül az értelmiség fölénye, habár részarányuk jelentős mértékben csökken (68%-ról 46%-ra). Figyelemre méltó az ügyvédek magas száma, akiknek az értelmiségen belül elfoglalt súlya még erősödik is a korszakban (38%-ról 47%-ra). Más jogi pályákon dolgozók (bírók, ügyészek, közjegyzők) némi pozícióvesztése mellett egyértelműbb tendencia érvényesül a vármegyei tisztviselők számának csökkenésében. Ennek okát az utóbbiak esetében a valós gazdasági térvesztés mellett a bizottságba kerülés számukra másik két biztos módjában kereshetjük (választás útján, tisztség után). Összességében elmondható, hogy az értelmiségen belül, de a virilisek egészét tekintve is meghatározó volt a jogi végzettségűek jelenléte, ami hűen tükrözi egyrészről a kisváros megyeszékhelyi funkciójából adódó lehetőségeket, másrészről a kor elsősorbanjogi tudásra számot tartó igényét, illetve az ennek megfelelő oktatás szerkezetet. Az első két időpontban rajtuk kívül csak orvosok és mérnökök találhatók a virilisek között. 1892-től már előfordulnak köztük egyházi személyek, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő és főgimnáziumi tanár is. Szekszárd mezővárosi jellegéhez képest meglepő, hogy az egész korszakban relatíve alacsony a virilis listára került földbirtokosok és bérlők száma. Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy majdnem minden virilis rendelkezett földingatlannal, elsősorban szőlővel. Például 1897-ben a város legnagyobb birtokosai közé tartozott dr. Haidekker Béla ügyvéd és Leicht Lajos kereskedő.

7 A „főállású" földbirtokosok egyik részét a nemesi származásúak képezték. Közülük a legjelentősebbje és egyben a község legvagyonosabbja az Augusz család volt. Báró Augusz Antal, majd fia, Imre szekszárdi és faddi birtokaik után a megye legnagyobb adózói közé tartoztak. A másik részt az aktív munkától visszavonult kereskedők és iparosok alkották, akik ekkor már földbirtokaik alapján kerültek a virilisek közé. Ahogy erről az egykori nekrológ Albanich György kereskedő esetében is beszámol: „1859-ik évben nyugalomba vonult, és egyedül mezőgazdasággal, kiterjedt szekszárdi szőlőinek kezelésével foglalkozott" - még 31 éven keresztül.

8 Albanichhoz hasonlóan tőkéjét 152