Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Bevezető - Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái

A következőkben igyekszem áttekinteni a polgárosodás így használt fogalmának a historikumát. Polgárosodás: a fogalom jelentésváltozatai A magyarországi modernizáció (polgárosodás) több egymást követő lépcsőben ment végbe; ennek során viszonylag rövid időn belül nálunk is lejátszódtak a Nyugat-Európából már jól ismert folyamatok. A történet azzal indult, hogy Széchenyi kezdeményezésére a civilizáció mint program az 1830-as években végre napirendre került. Ez, kezdetben, elsősorban műveltségi polgárosítást irányzott elő, hiszen „Széchenyi értékrendszerében a közértelmesség, az Ész hivatott megteremteni a boldogság és jólét világát".

1 Ám hamarosan kiegészült a jogi emancipáció civilizációs projektumával. 1833-ban tette fel Kossuth a szónoki kérdést: „elfogultság nélkül állíthatnók-é a 19-dik században, hogy azon alkotványon, mely 10 milliónyi nép közül csak hatszáz ezerét nevez nemzetnek..., ezen alkotványon a tulajdonjognak mindenkori sértetlensége s az ősi hagyománynak tiszteletben tartása mellett javítni, módosítani nem kell?"

2 A polgárosodásnak kivált ez az utóbbi politikai célkitűzése 1848-ban hozott igazi áttörést. Az akkor elért eredmények (szabad polgári tulajdon és a többi) utóbb fokozatosan megszilárdultak. Ám ezt a modernizációt majd csak Vajda János kezdte polgárosodásnak nevezni. Nálunk, írja a költő 1862-ben publikált röpiratában, a civilizáció kifejezés honosodott meg, „holott semmiféle nyelvnek oly tökéletesen definiáló és mindent magába foglaló szava arra nincs, mint nekünk, a - polgárosodás, vagy talán még kifejezőbben: polgárosulás". Egyszersmind tágabb jelentést is adott Vajda a fogalomnak: „mig... legtöbb esetben civilisatio alatt általában művelődést értenek, ami ugyan való is, csak hogy nem egész összege a valónak, mert művelődés benne van ugyan okvetlen a polgárosodásban, de a polgárosodás, noha nélküle nem tökéletes semmiféle művelődés - mégis nem mindenkori művelődésnek képezé alkotó elemét, s eszerint nem mindig értünk 14