Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Bevezető - Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái

alatta egyszersmind polgárosodást is".

3 Mivel: a „tulajdonjog szentsége és biztosítása", továbbá „a munka tisztelete és ugy szólván cultusa; a jognak az erő fölé helyezése; a személyes érdemnek az öröklött, születés fölötti diadala; vallási és nemzetiségi türelmetlenség enyhülése stb. azon sarkalatos fejlemények, melyek ujabbkori polgárosodásunk erkölcsvilágát megalkották".

4 A kiegyezés körüli években már készen álltak az intézményi keretek ahhoz, hogy a majdan, nagyjából az 1880-as évektől nekilendülő iparosodás, s az általa generált osztályképződés polgári tartalommal tölthesse meg az épület jogi vázát. Kérdés: mennyire tekinthető sikeresnek Magyarországon a polgárosodás és azoknak van igazuk, akik a hazai kapitalista átalakulás befejezetlenségét, a folyamat „féloldalasságát", a szerkezet „feudális maradványoktól terhes" voltát hangsúlyozzák? Az a kérdés tehát: van-e nálunk ebben az időben valódi polgárság és ami annak látszik, az vajon miféle polgárság? Elterjedt vélekedés napjainkban is, hogy a hazai polgárosodás mérlege összességében negatív, a polgárosodás folyamata pedig valójában máig sem zárult le egészen. A dualista liberális érát elsőként élesen bíráló historikus, Szekfïï Gyula például azon a nézeten volt, hogy a polgárosodás nem hatolt nálunk igazán mélyre, miután megrekedt a formalitás és a tetszetős látszatok szintjén. „Ezek a külső formák - írta - az öltöny, melyben a magyar nemzetállam közösügyeivel, belső alkotmányos függetlenségével, politikai homogeneitásával, liberális és kapitalista gondolkodásmódjával a világ szemei előtt harminc éven át mutatkozik. Szép, rendes ruhadarabok, angol minta szerint francia szabótól elkészítve, senki sem veszi észre rajtuk, hogy hordozójuk Keletnek gyermeke. Mintha csak szégyeltük volna specifikus magyarságunkat, annyira iparkodtunk azt a liberális és kapitalista Nyugathoz átformálni."

5 Az 1945 utáni marxista társadalomtörténet legnevesebb képviselője, Hanák Péter elsőként az 1960-as években fejtette ki máig kánonnak számító történetképet, melyben a középosztály egyértelműen dzsentricentrikus képződményként került a helyére, s vele szemben gyenge, erőtlen, „vékonyerű" polgárság áll, melynek 15