Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Elit - Söptei Imre: Kőszeg legtöbbet adózó polgárai 1872-től a századfordulóig

közéletében már addig is résztvevő személyek (pl. Möszl Lajos, Hanély Antal, Pados Gábor tanítók, Kőszegi József könyvkereskedő), akik - ha azt nem is mondhatjuk róluk, hogy kormánypártiak voltak (bár zömükre ez is igaz), de - a városi vezetést, a polgármestert támogatták szavazataikkal. Ugyanakkor ez a poszt kitűnő lehetőség volt olyan kevéssé ismert, nagy vagyonnal nem rendelkező, de törekvő fiatalok számára, akik városi karriert szerettek volna befutni, de másképpen nem tudtak a képviselők közé bekerülni. Erre jó példa az említett Kőszegi (Zeitinger) József, aki a 90-es évek elején így kezdte pályáját és 1898-ban már a város második embere lett: rendőrkapitány. Tanulságok A legnagyobb adófizetők társadalomtörténetét vizsgáló történészek kutatják a helyi társadalom átrétegződését. Vizsgálják, hogyan változott meg a polgári átalakulás hatására a helyi gazdasági vezetőerő. Kőszegen a század végéig nem figyelhetünk meg ilyen változásokat. A 29 év listáiból 21 teljeset és egy részlegest találtam meg. Ebben a 21 évben 112 személy került a legnagyobb adófizetők közé. Ez a több mint 700 lehetséges helyet figyelembe véve nem mutat komoly változásokat. Az egymást követő években alig egy-két helycsere volt. Nem találunk olyan személyeket, akik hirtelen robbantak volna be, rögtön az elsők közé kerülve. Aki a listára felkerült, az tartani tudta a helyét éveken át, és akinek rosszabb éve volt, azt is megtaláljuk a póttagok között. Aki egyik évről a másikra kiesett, azt többnyire a halál ragadta el, és nem a a gazdasági csőd fosztotta meg virilis tagságától. Mindez egy biztos alapokon álló helyi gazdaságot mutat. A legnagyobb átrendezést az 1886 után érvényesülő új összeállítási szisztéma okozta, bevonva az addig kirekesztettek közül Kőszegen is az intézményeket és az özvegyeket. A magánszemélyek közül, akik az elsők közé kerülhettek, legtöbben önmaguk, vagy szüleik révén már 1848 előtt megalapozták gazdasági erejüket. Ilyen volt a már említett Schey és 143