Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

Mindezek mellett léteztek vegyes lakosságú falvak is, hét falu magyar - német, egy pedig magyar-német-szlovák volt. A telepítők a telepesekkel szerződésben (<

contractus) kötöttek, ahol rögzítették jogaikat, kiváltságaikat és kötelességeiket egyaránt. E korszakban a terület társadalma az egész magyar nyelvterülettel megegyezően nemesekre és nem nemesekre tagolódott. Ez a teljes lakosság falvakban, mezővárosokban, várokban élt. A nem nemesek között legnagyobb létszámúak a jobbágytelken élő örökös jobbágyok voltak, akik egész, fél, negyed, nyolcad vagy tized telekkel, s ennek tartozékaival rendelkeztek. A mezővárosi polgárok a földesúrral kötött szerződésekben foglaltak alapján rendelkeztek a szabad költözés feltételek meghatározta jogával. Ennek alapján nevezték őket szabadmenetelűeknek. A jobbágyok ezen két csoportja mellett nem elhanyagolható a zsellérek tömege, akik legfeljebb házzal rendelkeztek, de szabadon költözhettek és adómentesek voltak. Mind a falvakAz Ajkai Üveggyár terméke, 20. sz. eleje ban, mind a városokban, mezővárosokban megtalálhatók voltak az ún. húzatlan zsellérek, akik az őket védelmező paraszti vagy kisnemesi famíliákat szolgálaták munkaerejükkel. A városi lakosságot az iparűzők, a házzal és igával rendelkező parasztgazdák és gyalogos parasztok, valamint kereskedők alkották. A kisebb létszámú nemesség főnemesekre , köznemesekre és kisnemesekre tagolódott. Létszámban legtekintélyesebbek a kisnemesek voltak, de legváltozatosabb volt összetételük is. Életmódjukban alig, vagy egyátalán nem különböztek a jobbágyiparaszti életmódtól, kultúrájuk pedig a paraszti és nemesi kultúra ötvözete volt. Amint Európa szerte, úgy Veszprém megyében is az egyfajta foglalkozást űző kézművesek érdekvédelmi testületeként jöttek létre a céhek, évszázadokon át meghatározva az ipari termelés kereteit, s a korabeli rendi társadalomban szilád és zárt, demokratikus és nemzetközi szervezetet jelentve. 8