Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

Megyénkben már a 15. században is léteztek céhek, a 16. századtól kezdve pedig már több pápai céh ismeretes. A céhes ipar még a török hódoltság évei alatt sem bénult meg. A 17. századtól nagyszámú virágzó céh ismeretes, a 18. században a terület 30 helységében 104 céhről van tudomásunk. 1800-1872 -ig terjedő időszakban további 52 céh jött létre a megyében. E jelzett időszakban összesen 69 féle céhszervezet működött megyénk területén. A céhek működésével párhuzamosan már a 18. század végétől több manufaktúra és kisebb gyár tevékenységét is nyomon követhetjük. Legjelentősebbek a Bakonyba telepített üveghuták voltak, amelyek mindennapi használatra és tárolásra alkalmas fehér és zöld üveget, valamint ablaküveget készítettek. Elmondható, hogy a 18. század nemcsak a művelődéstörténet, hanem az ipartörténet oldaláról nézve is a virágzás kora, az építés százada volt. A török háborúk pusztító kora után Magyarországon is lassan tért hódított az új stílusirányzat, a barokk, amely jelentős szellemi, művészeti örökséget hagyott ránk megyénk területén is. A 18. század elejétől építkezések kezdődtek, amelyek kezdetben egyházi jellegűek voltak, majd a század második felétől a polgárság is követte a főúri és egyházi példákat, s nyomában kialakult városaink barokk arculata. A barokk építőművészet nagyívű munkái a kastélyok (pl. Pápa), a püspöki paíoták (pl. Veszprém, Sümeg), valamint a városi kanonok és polgárházak. Megyénk területén a 18. században vegyesen éltek a legnagyobb számú római katolikusok, a többségükben kisnemes reformátusok és kisebb számban evangélikusok. Általában mezővárosokban és városokban izraeliták is. A 18. századig a protestánsoknak kedvezett a nagyhatalmú földesúrpatrónusok támogatása és a végvári katonaság jelenléte. Azonban a század elejétől kibontakozó Katonasapka az 1848-as szabadságharcból 9