Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

A török hódoltság korának falupusztulásai, a gyakran súlyos úrbéri terhek, valamint a kedvezőtlen termelési feltételek okozta lakosságcsökkenés 1720-1768 között sok esetben az el nem pusztult falvak újratelepítését tette szükségessé. Mindezek mellett 1741-től erőteljesebb ellenreformációs törekvés is jelentkezett, amelynek következtében bizonyos protestánssá lett falvak lakosságát igyekeztek római katolikus telepesekkel kiszorítani. Pápai A telepítések 77,6 %-át világi és egyházi nagybirtokosok, 22,4%-át pedig közbirtokosok bonyolították le. Mindezek mellett spontán vándorlással és belső migrációval is benépesültek vagy újranépesültek falvak. A Balaton-felvidéken az esetek többségében a régi lakók tértek vissza, vagy máskeménycserép-tányér Széchenyi István mellképével, 19. sz. 1773-ban a nyelvi megoszlás már egy viszonylag megszilárdult képet tükröz: Magyar helység: 130 77,38% Német helység: 31 18,45% Szlovák helység: 7 4,17% temberi támadása súlyos harcokban foglalta vissza Pápa, Sümeg, Palota és Veszprém várakat. A kudarccal végződő palotai csata után a kuruc hadak véglegesen elhagyták a Dunántúl területét. A 18. század egyik legnagyobb horderejű, a terület lakóinak kulturális jellemzőit máig meghatározó esemény volt az elnéptelenedett vagy csak részben elnéptelenedett területek újbóli benépesítése. honnan menekülők leltek itt új otthonra. Az elnéptelenedett bakonyi falvak többségébe németek (Sziléziából, Ausztriából, a Mainzi hercegségből, Regensburg környékéről, Morvaországból és

r sváb földről) és szlovákok {Árvából, Szepesből, Lipótból, Trencsénből, Nyitrából, Pozsonyból és Besztercebánya környékéről) telepedtek le. 7