Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

Archív kép a pápai kastély egykori berendezéséről Veszprém 1552-66 között a törököké, majd 1593-ig a magyaroké. Ezután hét éven át ismét a török uralta a várat, 1599-1605 között pedig a magyarok. Négyévi török uralom után 1620-ig ismételten a magyaroké. 1620-22 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonái szállták meg a várat, amely az 1683-ban bekövetkezett rövid török uralmat leszámítva, magyar kézben maradt. De nemcsak a hadiszerencse, a vagyoni állapot, hanem a vallási élet is változott. A 16. században egyre jobban megerősödő hitújítási mozgalmak hatására 1531-ben Pápán református iskola létesült, 1606-ban pedig a bécsi udvar kénytelen volt engedélyezni, hogy a nemesek és végvári katonák szabadon gyakorolhassák protestáns vallásukat. Ezzel összefüggésben épült meg 1629-ben a veszprémi külső várban a reformátusok temploma is. Az ellenreformáció és az 1670es Wesselényi-féle összeesküvés következtében azonban számos református prédikátort vetettek börtönbe, küldtek gályarabságba. Az 1703. júniusában az ÉKMagyarországon kirobbant Rákóczi-szabadságharc hadserege az év végéig felszabadította a Habsburg-uralom alól a Dunától K-re eső területeket, valamint Felső-Magyarországot. A Dunántúl azonban mindvégig „végzetes föld" („terra fatalis") maradt a kurucok számára: soha nem sikerült teljes egészében és tartósan felszabadítani. Négy hadjáratot indítottak a Dunántúl felszabadítására, de minden alkalommal csak a zömében magyar katonasággal ellátott volt bakonyi és Balaton-felvidéki végvárakat tudták maguk mellé állítani és elfoglalni. 1704. január-április: Károlyi Sándor generális hadaihoz azonnal csatlakoztak a pápai, veszprémi, palotai, tihanyi, vázsonyi stb. volt végvárak katonái. Az áprilisi császári támadás a kurucokat gyors visszavonulásra kényszerítette. A császári hadak 1709. július-szepCéhtábla, Lakatos Céh, Veszprém, 1725. 6