Veszprém megye évszázadai. Kiállítás a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság gyűjteményeiből (Veszprém, 2000)

ellenreformációs hullámot követően, amelynek vezető egyénisége Padányi Bíró Márton volt, a más vallásúak csak szigorú korlátok és állandó nyomás alatt létezhettek. A békés építés és gyarapodás időszaka csak a Türelmi Rendelet kibocsátása, 1783 után kezdődött. A 18. században megyénkben az alsófokú iskolák száma megkétszereződött, mindegyik felekezet emelkedő színvonalú alapfokú iskolával rendelkezett, amely lehetővé tette a mezővárosi és falusi írásbeliség kibontakozását. A középfokú oktatás a katolikusoknál a szerzetesrendek kezében volt. Pápán a református kollégium az egész Dunántúlra kiterjedő szellemi hatókörrel működött. A megye barokk művészetét az építkezések mellett a későbarokk szobrászat (Kálváriák, Szentháromság szobrok, a segítőszentek), a falusi templomokra is jellemző barokk oltárképek, festmények, fafaragvány ok is adják. A 18. század végére és a 19. század fordulójára a kedvezőbb gazdasági helyzet következtében növekedett a falvak népességszáma. 1869-ben 185167 főnyi népességből 150720 magyar, 23412 német, 4853 szlovák. A lakosság nemzeti hovatartozása megmutatkozó és határozottan körvonalazható tárgyi kultúrájával. A 19. században a magyarság lakáskultúráját a díszítmények visszafogottsága jellemezte, festett bútoraikat intarziás és dombormű faragásúak váltották fel, viseletüket a polgári elemeket felhasználó és polgárivá váló Madaras cseréptálak, 18. sz. vége 10