A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

szabadkéményes házakat viszont gyakran csak fokozatosan, esetleg több lépcsőben korszerűsítették.

71 A végső megoldást a mászókémény megépítése jelentette, ami füstöskonyhák esetében sem jelentett problémát. Sok, ma már zárt kéményes ház padlásterének tüzetesebb vizsgálata során feltűnik a kormos, kátrányos tetőszerkezet, belső csúcsfal, ami a füstöskonyhás előzményről tanúsodik.

72 A füstöskonyhás rendszerrel együtt járt a helyiségek udvari, külön bejárata, ami olykor még szabadkéményes házaknál is megmaradt. A fa- és sövényfalú házak szerkezetére vonatkozó csekély helyi adat miatt nem állíthatjuk biztosan, hogy a vidékünkön általánosan gádornak nevezett tornácok a kőépítkezéssel együtt terjedtek el. A fehérvári custodiatus dörgicsei, kékkúti épületeiről készült rajzokon mindenesetre nem ábrázoltak sem faoszlopos tornácot, de legtöbbször még kiugró ereszt sem, - holott ugyanaz a felmérő mérnök több somogyi épületnél jelölte ezeket.

73 így azt sem állíthatjuk bizonyossággal, hogy a vizsgált kőépítkezési terület nyugati felében archaikumként a 19. század első negyedéig fennmaradt kereszt-mestergerendás födém milyen szerepet játszott a kőépítkezést megelőző faépületeknél.

74 Annyi bizonyos, hogy szerkezetileg sokkal inkább a fa-, semmint a kőépítkezés velejárója. Minthogy igen későn figyelt fel rá a szaktudomány, még konstatált előfordulásainál is nehéz az ábrázolásokból, közlésekből kideríteni, hogyan kapcsolódott hozzá a tetőszerkezet, mennyiben volt a kereszt-mestergerendának szerepe az ollószárak, az eresz alátámasztásában, hogy kapcsolódott a tornácoszlopokhoz. Néhány esetben egyértelmű, hogy az ollószárak a közfalakra és a mestergerendákra támaszkodtak, s a mestergerendák túlnyúló végei az eresz alátámasztására szolgáltak. A vörsi tájháznál a mestergerendák, valamint a válaszfalak feletti gerendák túlnyúló végei alá egy-egy talpgerendába csapolt szárfát, tornácoszlopot állítottak. Számos más esetben viszont nincsen ilyen megfelelés, az ollószárak a mestergerendáktól függetlenek. A Balaton-felvidéki emlékanyagban egyetlen olyan épület ismert, egy balatonudvari, eredeti állapotában megőrzött füstöskonyhás ház, amelynek pilléres tornáca bizonyosan utólag épült, konyhai mestergerendája pedig túlnyúlik a falsíkon, így eredetileg az eresz alátámasztására szolgálhatott. A változatos formájú falazott tornácok elterjedésével ez a megoldás feleslegessé vált és eltűnt. A kőépítkezés területén a helyi elnevezéssel gádornak nevezett nyitott tornácok számos változata elterjedt. Építésüket a füstöskonyhás rendszerrel együtt sokáig fennmaradó külön bejáratú helyiségek indokolták, de legalább ilyen szerepet játszottak a presztízs szempontok is: sok faluban ugyanis akkor vett nagy lendületet az építésük, amikor funkcionálisan már nem voltak szükségesek (Magyarpolány). Az építészeti szakirodalom kitüntetett figyelemben részesítette a valóban rendkívül esztétikus tornácokat, VAJKAI Aurél ugyanakkor szerkezetileg túlméretezett, idegen, átvett elemet látott bennük.

75 Félköríves és kosáríves, rendszerint 71. H. CSUKÁS Györgyi 1984.32.; 1996.91-92.; LUKÁCS László 1984. 711-712.; 1990. 111-112. 72 H. CSUKÁS Györgyi 1996. 90-91. 73. H. CSUKÁS Györgyi 1991. 150-151. 74. A kereszt-mestergerendás födémről, elterjedéséről Id. LUKÁCS László 1984. 702.; 1995. 69-71. 75. VAJKAI Aurél 1940. 14. 73