A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

13. kép. Balatonudvari, Kerkápoly u. 3. számú füstöskonyhás ház kinyúló konyhai kereszt-mestergerendája. H. CSUKÁS Györgyi felvétele, 1989. MNÉA-N 53 385. mellvédes, valamint oszlopos-íves változataik mellett különösen figyelemreméltók a pilléres-harántboltöves változatok, amelyek egyedül a Balaton-felvidéken és közvetlen környékén terjedtek el nagyobb számban a 18. század közepétől. A tornác az épületek egyik legváltozékonyabb eleme, a vidékünkön általános soros beépítés, a gyakori közös udvarok és a telkek szűk mérete miatt ugyanis újabb helyiségek kialakítására csak a tornácok beépítésével, megszüntetésével nyílt mód.

76 A kő építőanyag bősége tette lehetővé a kő csúcsfalak elterjedését, s a szelemen alátámasztásánál az ágasok, ollószárak kiiktatását. A padlásteret megosztó belső csúcsfalak azonban nemcsak a szelemen alátámasztására szolgáló szerkezetek (hiszen erre a célra a közfalra emelt keskenyebb falpillér is elegendő, amire számos példát látunk), s nem is csak a ház több fázisban való építésére, 76. A tornácokról, átalakításukról Id. LUKÁCS László 1990b.; S. LACZKOVITS Emőke 1980.; H. CSUKÁS Györgyi 1990. 74