A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

Aurél és mások ezt máig érvényesen megtették. így a fő tendenciák felvázolásán túl elsősorban a településmód, népi építkezés azon vonásait emelném ki, amelyek a régió sajátos történeti múltjával, társadalmi-etnikai összetételével, gazdálkodásmódjával és természetesen a kő építőanyagra való áttéréssel kapcsolatosan alakították, színezték. A középkori előzményekről - minthogy külön előadások foglalkoznak vele csak röviden szólok. A kora középkori földbe mélyített, kisméretű, ágasfás-szelemenes veremház BÓNA István várpalotai ásatásából ismeretes.

10 A 10. századra keltezett lakóházak sarkában kőkemencéket tártak fel. Területünk dunántúli viszonylatban kiemelkedik a késő középkori falufeltárások számával, volumenével, s itt található egyedülálló 16. század végi, késő gótikus kisnemesi udvarházunk is, amelynek lehetséges építtetőire, azok 16-17. századi életviszonyaira az Alsóörsmonográfiában LICHTNECKERT András nyújt kivételesen részletes képet.

11 Az Árpád-kori egyhelyiséges veremház és a késő középkori, a maiakkal már majdnem egyező méretű házak közti váltás, átmenet megfigyelésére egyik ásatásnál sem nyílt mód, noha Sarvaly 12. századi építésű többször bővített temploma mellett egykorú falunak is kellett lennie.

12 Ha a késő középkori falu mégsem erre települt, ez azt az egyre általánosabban elfogadott nézetet erősíti, hogy a többosztatú házak nem a veremházból fejlődtek.

13 Sajnos, az Árpád-kori fa- és sövényházakról inkább csak oklevelekből értesülünk hatalmaskodások kapcsán, pedig fában bővelkedő vidékünkön a faépítkezésnek is biztosan nagy hagyománya volt. A váltás, a felmenő falú, többosztatú lakóház megjelenése, elterjedése nyilván a 13-14. századi nagy társadalmi átalakulásokkal függött össze, a különféle szolgálónépek, udvarnokok, várjobbágyok stb. egységesülésével, a telkét immár birtokló, saját termelőeszközökkel rendelkező jobbágyság kialakulásával, ami előfeltétele volt a nagyobb befektetést igénylő, több generációt kiszolgáló házak építésének.

14 A feltárások és terepbejárási megfigyelések alapján jól elkülöníthetők a falvakon belül a nemesi kúriák, parókiák, amelyek már a 15-16. században gyakran kőből épültek, romjaikat néhol még a 18. századi térképek is rögzítették, és a néphagyomány is fenntartotta.

15 Ezek a kúriák, parókiák alaprajzukkal, tüzelőberendezésükkel is eltértek környezetük többségének lakóházaitól: kívülfűtős kályhás szoba volt bennük, rendszerint központi bejáratúak, faragott kő építészeti elemeikkel, s egyéb leletanyagukkal is jelzik lakóik rendi státusát.

16 Ugyanakkor a feltárt lakóépületek többsége cölöpvázas sövény- vagy boronafalú, s bár akadnak két- három-, sőt többosztatúak is, rendszeresen használt tüzelőberendezés csak egyet10. BÓNA István 1963. 122-124. 11. ENTZ Géza 1956.; LICHTNECKERT András 1996. 72-124. 12. HOLL Imre 1979. 33.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a. 14-23. 13. MESTERHÁZY Károly 1987. 14. SZABÓ István 1976.80. 15. Magyarország régészeti topográfiája 2. 1969. 92., 108., 3.; 1970. 49., 171.; BALASSA M. Iván 1985. 86-89. 16. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 237-244., 247., 250.; HOLL Imre 1979. 33.; PARÁDI Nándor 1979. 63-65.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a. 118., 127-128., 193.; BALASSA M. Iván 1985. 93. 55