A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

len helyiségükben van, ez pedig a helyiség közel egyhatodát elfoglaló belső fűtésű kemence.

17 A feltárások megerősítik BARABÁS Jenőnek a zalai füstösházak vizsgálata során leszűrt következtetését, hogy az egy tüzelőhelyiséges épület nem egyetlen helyiségből állt szükségszerűen.

18 A differenciálatlan lakó- és főzőtér mellé raktárul szolgáló épületrészek és - a csepelyi, sarvalyi megfigyelések alapján fűtetlen lakókamrák csatlakozhattak, vagyis a ház előbb lett többosztatú, mintsem a szoba és konyha funkciói elkülönültek volna. A csepelyi lakókonyha mellett félig földbe mélyített, vakolt, meszelt falú, feltehetően lepadlasolt helyiség volt, mely a benne talált leletek alapján fűtetlen lakóhelyiség, kamra lehetett.

19 Az ásatásokból az is kiderül, hogy a kemencés helyiség nem mindig a ház első helyisége volt. Régészetileg jól megragadhatók a földbe ásott házak és cölöpvázas falszerkezetek, a talpas-vázas és boronafalú épületekre viszont többnyire csak következtetni lehet: így a sarvalyi, gyepűkajáni házak esetében a talpgerendák alatti, a terep lejtését kiegyenlíteni hivatott összefüggő kőalapozásból.

20 Még nehezebb a házak bejárati rendszerének megállapítása: erre az ásatok is sokszor csak a kemence helyzetéből következtetnek néprajzi analógiák alapján. Mindenesetre igen valószínű a feltételezés, hogy a belülfűtős kemencés házak helyiségei mind külön bejáratúak voltak,

21 amint az a következtetés is, hogy a kemencés lakókonyha lepadlasolt volt.

22 Az ismert késő középkori nemesi udvarházakhoz, paplakokhoz gyakorta pince is tartozott. Ezek lehettek az udvaron külön épült, faszerkezetes pincék. A sarvalyi pincék többsége a ház végében elhelyezkedő, kőfalazatú, kisebb-nagyobb mértékben a földbe mélyített pince volt, a szomszédos helyiségből vagy az udvarról nyíló lejárattal, a pince fölött kamrával. Végül az alsóörsi udvarház alatt dongaboltozatos pince húzódott, amely a lejtős oldalon lévő rövid homlokzatról nyílt, hasonlóan a szőlőhegyi kétszintes pincékhez és számos falubeli alápincézett lakóházhoz.

23 Az ásatási megfigyelések, valamint a régió középkori kályhaszem- és csempeelőfordulásai alapján megállapítható, hogy a késő középkorban területünkön az egytüzelős, kemencés épületek voltak a meghatározók, két, három, sőt olykor négy, öt helyiséggel. Jobb módú nemesek, plébánosok azonban már kályhával fűtött, füstmentes szobával is rendelkeztek, elsősorban kőből épült udvarházaikban, de egyszerűbb, sövényfalú épületekben is. A népiessé váló kályhacsempék több típusa Közép- és Nyugat-Dunántúl nagyobb körzetében elterjedt, kolostorokban, várakban is, de amint azt a régészeti feltárások és a topográfiai megfigyelések is 17. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 247., 250.; PARÁDI Nándor 1979. 63-65.; 1982b., 193.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a. 118., 127-128.; 1982b., 183-118. 18. BARABÁS Jenő 1969. 344. 19. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 246-247. 20. HOLL Imre 1979. 33-35.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982b. 193-194. 21. HOLL Imre 1979. 37., 45-49.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a. 119. 22. BARABÁS Jenő 1970. 284. 23. ENTZ Géza 1956.; KOVALOVSZKI Júlia 1969. 244-245., 251.; HOLL Imre 1979. 37-41.; PARÁDI Nándor 1979. 52-61.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982a. 115-118. 56