A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

vezőbb a lehűlés következtében lemezekre szétesett, pados bazalt, vagy a leomlott kőorgonák törmeléke, mert így a kőzet már természetes úton feldarabolódott (25. kép). E kőzetet használták útburkoló kockakő faragására is. A helyenként előforduló hólyagüreges, lyukacsos, kenyérkőnek nevezett változatából is építkeztek. „Fekete" építményekkel találkozunk Bazsi, Zalaszántó környékén, a Tapolcai-medence falvaiban, valamint az Eger-víz mentén Pulán, Monostorapátiban és ebből a bazaltból épültek a kapolcsi vízimalmok is. A pliocén (1-2 millió éves) vulkáni utóműködés eredményeként forró vizek törtek fel a Tihanyi-félsziget számos pontján. A forrásokból kicsapódó meszes-kovás kőzetanyagból „gejzírkúpok" magasodtak föl, amelyek ma természetvédelmi oltalom alatt álló különleges képződmények. A védetté nyilvánítás előtt néhány helyen fejtették a hidrokvarcitot, így földtani értelemben ez tekinthető a legfiatalabb építőkőnek. Általános megfigyelések Mint ezt a fenti, korántsem teljes kőzettani áttekintésből láthattuk, a Balatonfelvidék és vele együtt az egész Bakonyvidék változatos geológiai felépítése következtében, az építőkő szinte minden falu határában rendelkezésre állt. A minősége persze nem volt egyforma, de falazóanyagnak általában megfeleltek a többnyire jól rétegzett, pados elválású, főleg karbonátos kőzettípusok. E mezozoos képződmények mellett számottevő szerepet játszik még a perm időszaki vörös homokkő és a pliocén bazalt. Terepbejárásaink során megfigyelhető volt, hogy szinte minden településnek megvan a maga építőköve, általában csak egy típust használtak. Ennek következtében jellegzetes színhatást és falszerkezetet láthatott a korabeli utazó, voltak fehér, sárga, vörös és fekete falvak. Néha előfordul kétféle domináns kőzet, ekkor a település közeli határában két kőfejtő is működött. Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy a jó építőkövektől távolabbi falvakban hogyan változik a házfalak színösszetétele. Például egy bazaltbánya melletti településen kizárólag a helyi követ bányászták, a szomszéd településen a bazalt közé már valamilyen fehér karbonátos kőzet is keveredik és mintegy 10 km-es távolságban már alig látni bazaltot, uralkodik a fehér. Ugyanez mondható el a vörös homokkőről is, a Balaton-felvidéktől távolodva jól megfigyelhető a „fogyása". Az említett esetekben az eltérő színű kövek mozaikosan, szabálytalanul és véletlenszerűen keverednek a házfalban, ilyenkor feltehető, hogy már nem csak eredeti, frissen bányászott kőből építkeztek, mert akkor egynemű lenne a teljes épület. Minél inkább kevert kőanyagú egy ház, annál valószínűbb, hogy anyaga korábbi építményekből származik. Esetenként a javításokat, épülettoldásokat is megmutatják az eltérő típusú kövek, mivel a későbbi építkezésnél nem mindig állt rendelkezésre az eredeti építőanyag. A régi templomok kevert kőmintázata jól tükrözi a többszöri rombolást és újjáépítést. Fent elmondottak egyfajta módszert jelenthetnek a kőépítkezés, a települések fejlődésének időbeli nyomon követésére. 48