A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

13. kép. Különféle középső-triász karbonátos kőzetekből álló kerítés Dörgicsén ket említjük, tudva azt, hogy közülük, amelyik építési célra alkalmas volt, azt a legközelebbi településen fel is használták. Retegtani kifejlődésük - a felső-triász egy részétől eltekintve - nagyon kedvező, mivel általánosan jellemző a dm-es nagyságrendű rétegzettség, az „építőkő" méret. A tektonikus mozgások által meghajlított és eredeti helyzetükből kibillentett keményebb kőzetpadok jól látható rétegfejkibúvásokat alkotnak a hegyoldalakban, ami megkönnyítette a kőfejtést, és ezt segítette elő az egyes rétegeket elválasztó agyag, aleurit is. A földtörténeti óidő, a paleozoikum szárazföldi szakaszát lezáró tengerelöntés 250 millió éve következett be. A felső-permből az alsó-triászba szinte folyamatos volt az átmenet, ezért először partközeli homokkövek képződtek, majd váltakozva sekélytengeri dolomitok, márgák, alárendelten mészkövek, illetve ezek keverékei rakódtak le. A maximum 300 m összvastagságot elérő alsó-triász sorozat, a rétegdőlés miatt mintegy 1 km szélességű sávban ÉNy-ról kíséri a perm homokkőösszletet. Egyes képződményei keskeny, pásztás elrendezéssel, megmegszakadva, néhol fiatal fedőüledékekkel takarva, Aszófőtől haladnak ÉK felé Balatonfűzfőig. Egy másik, szeszélyesen váltakozó szélességű sávban tűnnek elő ismét a Káli-medence és Zánka között. A Litéri-feltolódás miatt Szentkirályszabadjától DNy-ra egy 5 km-es szakaszon, valamint Tótvázsony és Hidegkút között egyegy antiklinálisban még egyszer találkozunk velük. Az alsó-triász kőzettípusok közül építőkőként csak kevés jöhet számításba, ezek egyike a csopaki márga. A középső-triász idején, a lassan süllyedő Tethys-tenger medencéjében folytatódott a sekélytengeri karbonátos üledékképződés; a márgák jelentősége csökken és túlsúlyba kerülnek a dolomitok és a mészkövek. A későbbiekben kisebb részmedencék zökkentek le környezetükhöz képest és az élénkülő tektonikai mozgásokat tufaszorasos vulkanizmus kísérte. A mélyebb medencékben megjelenik a tűzkőképződés. A változatos kifejlődésű, 500-1000 m összvastagságú középsőtriász kőzetsorozatnak csak bizonyos típusai és rétegei alkalmasak építőkőnek (13. kép). Az alsóbb részeken uralkodó dolomitok viszonylag ridegek, ezért köny37