A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Selmeczi Kovács Attila: Gazdasági épületek a Káli-medencében

szült épülettel kapcsolatban, hogy tetőszerkezete „ollólában, szelememes."

8 Tetőfedésre az utóbbi évtizedekben kizárólag a cserép szolgált, ritkábban a bádog is előfordul. Századunk első felében a nád- és a szalmafedél volt az általános. Kisebb méretű, szalmafedeles pajtákat Kékkúton a legutóbbi időben is lehetett látni (4. kép). A Káli-medence településein a pajták használatának rendhagyó módja alakult ki: az épületet kizárólag csak a takarmány és a széna tárolására vették igénybe, a behordott gabonát asztagokba rakva az épület mellett helyezték el. A gépi cséplés idején ez a megoldás racionálisnak bizonyult, azonban az egybehangzó visszaemlékezések szerint a századfordulón, ill. az azt megelőző időben sem rakták a gabonát a pajtába, az mindig a jobb minőségű takarmánynak nyújtott védelmet. Ezt látszik megerősíteni több levéltári adat is a 18. század végéről. Pl. Tomajról írják 1775-ben, hogy „Szénabéli Takarmány az Pajtábon közönséges szekérrel 28";

9 Díszeiről 1779-ben Pajtában „agh széna szekér 14".

10 A Zala megyei Kánya-pusztán a következőt jegyezték fel 1779-ben: „A Pajtánál zolmában vagyon Tavali Asztagokban egyben 40 X Búza. Másikban 45 X Ros, idei Asztagokban egyikben 66 X Ros, Másikban 36 X Búza, Harmadikban 24 X Ros."

11 Mindez azt a hagyományt látszik megerősíteni, miszerint az aránylag szerény mennyiségű és minőségű gabonát elsősorban az állatok almozására szolgáló szalmája miatt termesztették, amit a gépi cséplést megelőzően lovakkal nyomtattak ki. Ez a gyorsabb szemnyerési mód nem igényelte a kévébe kötött gabona hosszas tárolását, mint pl. a kézicséplés esetében. Ugyanakkor az istállóban tartott szarvasmarha takarmányozása a jó minőségű széna megfelelő védelmét és hosszabb időn át való tárolását követelte meg, így az eredetileg gabonatároló gazdasági épület a sajátos gazdálkodási struktúra következtében alapvetően takarmánytároló szerepet töltött be. A pajta takarmánytároló alapfunkciójával összefüggésben elsősorban Köveskálon találkozhatunk azzal az épületszerkesztési és telekhasznosítási megoldással, hogy a lakóház mögött, de nem annak folytatásaként a tágas, nagyméretű istállót és a háromhelyiséges keresztfolyosós pajtát egy fedél alá építették. Az istálló és a pajta közös falán tágas nyílást vágtak, amin át a takarmánytároló épületből az istállóba adagolhatták a napi szükségletül szolgáló szénát.

12 Újabb jelenségként mutatkozik, hogy a pajta egyik tárolóhelyiségét alakítják át istállónak, ez esetben az oldalfalra ajtót és ablakot vágnak, de az is előfordult, hogy eleve közös funkciójú épületet emeltek (5. kép). Ez az építésmód a kisebb gazdaságok számára nyújtott takarékos megoldást. Az életforma változásának következtében pedig 8. Köveskál, Fő u. 24. Kövesdi Jánosné (1894) közlése. 9. ZmL. IV. 9/D. F.6.N 8. Tomaj, 1775. 10. ZmL. IV 9/D. F.7.N 2. Diszely, 1779. 11. ZmL. Nemesi javak összeírása IV 9/d. 1779. Fasc. 7. N 5. Kánya - Foky Benedek kapitány rezidenciája. 12. Pl. Köveskál, Fő u. 24. sz. alatt.; Kővágóörs, Jókai u. 72. sz. alatt. 325