A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése a hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első fele)

BALATON-FELVIDÉKI FALUSI ÉS SZŐLŐHEGYI ÉPÜLETEK HASZNOSÍTÁSÁNAK VÁLTOZÁSA SCHILDMAYER FERENC Az épületek hasznosításának változása néhány évtizede elindult és napjainkban is zajló folyamat, így aktualitása alig kétséges, annál is inkább, mert mind pozitív, mind negatív példákról lehetne beszámolni. A falusi és szőlőhegyi épületek iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés, elsősorban - mondhatnánk kizárólag - a városi lakosság részéről. Ennek okát fejtegetni, noha rendkívül érdekes volna, nem tartozik bele a témámba, külön szakmai elemzés tárgya lehet. A tulajdonváltozás kétféle hasznosítást jelenthet, vagy nyaralóként vagy lakóházként él tovább a kérdéses épület. A kettő arányát nem lehet pontosan meghatározni, de igen nagy valószínűséggel nagyobbik részük időszakos használatú, tehát nyaralónak minősíthető, még akkor is, hacsak a téli három hónapban nem lakják. Az épületek funkciójának változása a szőlőhegyeken korábbi keletű, mert az múlt század 80-as éveiben a Balaton-felvidéken is végigvonult filoxerapusztítás indította el. Ennek jellege azonban más volt, és a mai változásokkal nincs összefüggésben. A használat vonatkozásában jelentős a különbség a falusi és a szőlőhegyi épületek között, ugyanis utóbbinak egész éven át tartó használata alig valószínűsíthető. A hasznosítás változása mindenkor tulajdonosváltozás eredménye, egyben azt is jelenti, hogy az épülettel szemben támasztott igények is teljesen mások az eddigiekhez viszonyítva. A hasznosítás-változás alapvető kérdése az épület megfelelősége az új igényeknek, illetve mennyire kompromisszumkész e vonatkozásban az új gazda, bár elvileg nem kizárt, hogy a hasznosítás változása nem jár jelentős módosításokkal. Ezen a területen két szélső érték között bármi előfordulhat. Egyik ember az utolsó szögig megőrzi - az eredeti architektúrán kívül - a házhoz tartozó legkisebb apróságot is, sőt újabb beszerzésekkel, helyi gyűjtéssel gazdagítja a házat és annak berendezését. A másik véglet - a létező legrosszabb - a terület megszerzésén túl nem törődik a tájjal, az épület abban elfoglalt helyével, a természeti környezettel, hanem egyszerűen lebontja a régi épületet, épít helyette egy olyant, ami merőben ellentétes az eddigi képpel, tájjal, környezettel, tökéletesen idegen elemet jelenítve meg a környezetében. Ha ez még párosul egy építészetileg igénytelen, ennek ellenére hivalkodó megjelenésű, arányaiban teljesen elhibázott épület - igen gyakran engedély nélküli - felépítésével, akkor ez maga a katasztrófa és szinte soha helyre nem hozható környezetszennyezést eredményez. Hozzá kell tenni, hogy erre a falvakban sokkal kevésbé kerül sor, inkább jellemzően a szőlő311