A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése a hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első fele)

Megemlítendő, hogy a legtöbb szőlőben hidast is összeírtak, ami a sertéstartásra, hizlalásra utal. Sem az adóösszeírások, sem pedig az inventáriumok nem jelzik a disznókat. Ennek adózási és az örökségi osztályból fakadó okai vannak.

19 A sertéshús tárolása és a hidasok gyakorisága azt mutatja, hogy elterjedt volt a disznótartás. A baromfi is mindennapos lehet e szőlőhegyi otthonokban.

20 Kevés adat áll rendelkezésünkre az épületek anyagára, tetőzetére. Leginkább a becsérték körüli vitáknál, a jobbításokat felmérő vizsgálódásokban említik az épületek anyagát, az építkezés módját. Időnként àz udvarban tárolt faanyag árulkodik az építkezés anyagáról és módjáról. Valószínűleg kő és a fa a leggyakoribb, ritkább a vályog (mór). A nádtető az általános (nádat rendszeresen összeírnak az udvarokban is), de szalmatető is említődik. A kevés adat elégtelen ahhoz, hogy ennél többet mondhassunk. A fennmaradt épületek vizsgálatánál azonban értékes támpontot adhat ez a néhány szórványadat is.

21 A szőlőhegyi épületek értékéről - becsértékéről vagy eladási áráról - igen kevés adatot tudtunk összegyűjteni. A legtöbbször szőlő árában foglaltatott az épületek értéke is. Ez természetes, hiszen az itteni épületeket önállóan nem lehetett eladni, elvitelükre sem volt lehetőség, teljesen a szőlő részét képezték. Ahogy korábban említettük, a korábbi szinte általános gyakorlat az 1840-es években módosult, ekkor elterjedt az épületek külön becsértékének feltüntetése. Ennek ellenére, ha nem is a statisztikai bizonyítás biztonságával, de néhány összefüggést megfogalmazhatunk. A kevés adat is egyértelműen mutatja, hogy a szőlő nagysága, a birtokos személye szerint elválik a nagyobb szőlőbirtok, a gazdagabb vagy magasabb státuszú tulajdonos által emelt épületek értéke a kinnt élő népesség igénytelenebb hajlékaitól. Az első csoportba tartoznak a kereskedők, molnárok stb. által birtokolt szőlők, de valószínűleg a vizsgált forrásanyagból hiányzó birtokos nemesség szőlői is. Jellemző példaként idézhetjük Schillinger István kereskedő esetét. A század elején zálogba vette Tütő János szőlőjét, ott jelentős átalakításokat hajtott végre, kereskedési célból pincét, présházat emelt. A szőlőt visszaváltani akaró egykori tulajdonos ezek értékét nem akarta (nem tudta) megtéríteni. A curia döntésével 1816-ban lezárult per végezetével az épületeket 4276 forintra becsülték, ez többszöröse volt a szőlődarab értékének és a zálogösszegnek.

22 Ekkoriban egy keszt19. Vö. BENDA Gyula 1989a. 20. Az inventáriumokban említenek baromfit. A tárgyak közül egyedül a burító utal aprószárnyasra. 21. Egyetlen részletes leírást találtunk, az egy 1809-ben készült becsű. Ekkor a szőlőben lévő hajlik reparatiojának bevizsgálására szálltak ki a hegyközség esküdtjei. Az alábbi épületeket találták: „1. Négy marhára való istáló, rázat szolma födéllel ragra és lécre, mór rakás találtatott 70 forintokra; 2 Syoba és konyha, ragra és lécre, gitzás nádfödélre, faragot desyka pallásra, tölgyfa gerendákra, hitván kalha találtatott 90 forintokra; 3. Pincébe 5 öli falat rákot termőkőböl sárral, a présháznak hátullát újra ragoszta és lécézte, két ollót csináltatott gitzás módra, találtatott 45 forintokra. " Magyar Országos Levéltár (MOL) P 274 Festetics család levéltára, Birtokigazgatási iratok, Rubrica R 13 A No. 14. 22. Az 1816. április 23-án készült becsűben a kőművesmunka értéke 2621 Ft 25 kr, az ácsmunka 1077 Ft 1 kr, a lakatosmunka 567 Ft, a kőfaragómunka 107 Ft, az asztalosmunka 218 Ft 30 kr, az üveges munka 21 Ft 18 kr. Az épületen lévő nád értékét 525 Ft-ra számolták. Ezzel szemben a régi épületeket mindössze 62 Ft-ra becsülték. ZmLt Törvényszék, Causae sedrialiter revisae 16-147. 302