A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Lichtneckert András: Szőlőhegyek – hegyközségek a 16–19. században

hegyvám összeszedése. Itt a hegymesterek nem hegybírót jelentenek, mint az ország más vidékein, hanem az 1752 utáni szőlőhegyi önkormányzatban a legalacsonyabb rangú tisztségviselők. A fentiek alapján megállapítható, hogy a keszthelyi és a badacsonyi borvidéken olyan önkormányzatokról maradtak fenn adatok, amelyek hegytörvények alapján működtek és hegybíróságok voltak. A Balaton-felvidék keleti részén, a balatonfüred-csopaki borvidéken és a Veszprém megyéhez tartozó részen 1750 előtt nem ismertek hegytörvények és nincsenek adatok hegybíróságok működéséről sem. Ilyen esetben az ország más vidékein, pl. Felső-Magyarországon földesúri rendtartásokkal szabályozták a szőlőhegyek igazgatását. A veszprémi káptalan 1727-ben adta ki azokat a statútumokat, amelyek a szőlőhegyek rendjét szabályozták. Ezek a formára a szőlőhegyi artikulusokhoz hasonlóan leírt rendelkezések semmit sem szólnak a szőlőhegyek elöljáróiról. A jezsuiták vörösberényi uradalmában az uraság 1733-ban nyolc pontból álló rendtartásban szabályozta a szőlőhegyek rendjét. Elrendelte, hogy a hegymesterek közül válasszanak egy főhegymestert, de ez a tisztség még mindig nem azonos a hegybíró tisztével. Ezekben az uradalmakban a szőlőhegyi igazgatás az úrbér rendezésének a folytatásaként jelenik meg. Mindkét uradalomban úrbéri összeírás és a szolgáltatásokat szabályozó szerződés előzte meg a szőlőhegyekre kiadott földesúri rendtartást.

14 Megállapítható, hogy a szőlőhegyek rendjének földesúri regulációkkal, instrukciókkal való szabályozása a Balaton-felvidéken is előfordult 1752 előtt, amit Vincze István elsősorban a felső-magyarországi szőlővidékekre tartott jellemzőnek.

15 A Balaton-felvidék szőlőhegyi önkormányzatai a forrásokban élesen két részre különíthetők el. A nyugati részen, a keszthelyi és a badacsonyi borvidék területén hegytörvényes-hegybíróságos rendszer, a keleti részen, a balatonfüred-csopaki borvidék területén és a Veszprém megyei részen földesúri rendtartásos-hegymesteres rendszer működött. Fel kell tenni azt a kérdést is, hogy ha a keleti részen nem volt kifejlődött szőlőhegyi önkormányzat, akkor ki intézte a szőlőkkel kapcsolatos ügyeket? Ezt a kérdést elsősorban olyan uradalmi vagy családi levéltárak alapján lehet vizsgálni, amelyekben fennmaradtak a helyi önkormányzatok kiadványai. A jezsuiták elődjeinek, a veszprémvölgyi apácáknak a Vörösberényre vonatkozó 16-17. századi iratai túlnyomó részben szőlők adásvételére, becsűjére, öröklésére, szőlőkkel kapcsolatos ítéletekre vonatkoznak. Ilyen szempontból értékes forrásokat tartalmaznak a Mórocza család Alsóörsre vonatkozó 16-17. századi iratai, de ritkábban hiteleshelyi bevallásokban is, pl. a csopaki szőlőhegyre lehet találni hasznosítható adatokat. Ezekből az iratokból a legtöbb esetben részletesen ismerjük az adásvételeknél, becsüknél (áldomásital!) és a bírósági ügyeknél jelen lévő személyeket és tisztségüket. Megállapítható, hogy egyetlen iratban sem említenek olyan személyt, aki a szőlőhegyi önkormányzatot képviselte volna ezekben az ügyekben. Ez annak 14. LICHTNECKERT András 1995. 218-220. -Veszprémi káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei. 1727. Nr. 2. 15. VINCZE István 1961/1.97. 284