A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

3. kép. Tájföldrajzi beosztás: I. Kisalföld, II. Északi-Bakony, III. Déli-Bakony, IV. Keszthelyi-hegység, V. Tapolcai-medence, VI. Balaton-felvidék, VII. Mezőföld megjelent Dunántúli-középhegység kötetekben „a Balatoni-medence, ill. a Tapolcai-medence, a Nagyvázsonyi-medence és a Veszprém-Devecseri-árok övezte, kereken 600 km

2 kiterjedésű Balaton-felvidék"-ről írnak,

4 ahol a Balaton-medence fogalma nincs teljesen tisztázva, mindenesetre az egyes témák kifejtésénél közvetlen Balaton-parti településekről is szó esik (pl. Alsóörs, Badacsonyörs). A legutóbbi években napvilágot látott „kistájkataszter"

5 azonban eléggé átformálta az addig hagyományosan kialakult képet. A magasabban fekvő hegyvidéki jellegű térséget meghagyta a Bakonyvidék nagytáj részeként, de az alacsony fekvésű Tapolcaimedencét és a laza üledékekkel fedett lejtős térszíneket, a Balatoni- és a Keszthelyi-riviérát leválasztotta és átsorolta a Dunántúli-dombsághoz, mint nagytájhoz. Számtalan természetrajzi adat - amelyek a területet több, mint három évtizede kutató Bakonyi Természettudományi Múzeum birtokában vannak - bizonyítja a Balaton-felvidék földrajzi egységét, így mi is a korábbi felfogásban használjuk a tájbeosztást (3. kép). 4. PÉCSI Márton (szerk.) 1987. 5. MAROSI Sándor-SOMOGYI Sándor 1990. 27